Nemrég megtaláltuk Ritával Izlandot , Skóciában. A szokásos vízeséstúrán túl menve kiégett a táj, eltűntek a fák, bokrok, és csak egy pad virított a semmi közepén,felett. Vagy a semmi közepén ami a semmi felett van. Valami ilyesmi. Kicsit lejjebb megtaláltuk a Giants Grave's elnevezésű helyet ami továbbra sem árulta el mit takar. Óriások sírjai. Talán. Végre megcsináltuk azt amit már rég meg akartam. Átvágtunk az erdőn Kildonanbe Whiting Bayből. Sötét, nyálkás erdőn másztunk át ahol a fák ágairól hihetetlenül fura moha szerűség lógott lefele onnan, ahol a fák leveleinek kellett volna hogy legyenek.Át egészen egy kőfejtőn, gyilkos teheneken és kosokon. Át egy olyan igazi tájon tudod. Olyan igazi képekkel. Tündérdombokkal. Még mindig tud újat mutatni a sziget. Erdő, bárányok, fókák, tenger , erdő, bárányok, fókák, tenger, erdő,bárányok, fókák, tenger, erdő,bárányok, fókák,tenger. Üvölt a szél odakint. Szakácsruhában ülök és pulcsiban. Nemsokára megyünk vissza dolgozni Dáviddal. Andréval beszéltünk skypeon, és elújságolta hogy éhezik ott Shetlanden. Este kirángatom a bőröndömet börtönéből. A hűs skót levegő lelassítja, a selymes magyar majd kikapcsolja az agyamat. Aztán mélyebbre mászunk az erdőben mint valaha.
De én most hazamegyek.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.