Levágattam a hajam, kitakarítottam a lakást, és az ablakból láttam egy rózsaszín daruskocsit ami fát szállított. Hirtelen ennyi. Ez elég gáz.

Múlthét pénteken kaptam egy hívást álmomból felkeltve, hogy menjek el Zágrábba egy óceánjáró fotós interjúra, merthogy ők megszerezték az önéletrajzomat. Nem mentem el. Most egyszerűen nem mehettem el. Azzal viszont hogy felhívtak, a kalandvágyam újra az egekbe szökkent, a munkamorálom az Iberostarban meg kicsit a béka segge alá. Főleg , hogy Fernando jövőhéten elhagyja a fedélzetet, és ezzel egy komoly ürességet hagy maga után. De én még nem vagyok kész. Marad hát a hajvágás, a takarítás, és a rózsaszín daruskocsik amik fát szállítanak. Pedig annyira törekszek hogy ne lapuljak le a fűbe mint egy panelportás akinek a legizgalmasabb napja abból áll hogyha feltúrják a parkolót, levezényelheti hová tegyék a kukákat. Nem panaszkodhatom, az ország egyik legizgalmasabb éttermében dolgozom, és egy hetes mosolyszünet után Rubennel is újra megvagyunk, köszönhetően annak az estének amikor egy sörre elindultunk egy kocsmába, aztán délelőtt 11kor nála ébredtem, és kifele jövet találtam egy élő homárt majd a lépcsőház helyett a szomszéd lakásba mentem be. Az utóbbi része a mondatnak felesleges , de vicces toldalék. Másnap (a másnap) pedig arról szólt hogy Csaba székely andekottákat regélt nekem medvékről, románokról,disznókról, és ennek a brainstormingnak köszönhetően, egész este román medvéket láttam disznóbőrben, aminek a sertéi megtapadnak a havon egy ortodox templomban Gyulafehérváron a várban. Nincs ihletem fotózni. És ez felbasz. Fogynak a pozitív energiáim. Minden összefügg. Minden a kalandvágyhoz köthető, ami az optimizmusomhoz és az ihlethez is. De mi történt? Öregszem? Vagy csak leszív a koncentrálás a két  pólusom közül a kevésbé értékeltre? Megmozdult a mérleg és a jókedvem a vízmérték kis fiolájában van? Ha sok a kérdés előbb utóbb jön a válasz is. Felrúgom a kurva mérleget, mágnest teszek a pólusokhoz, és leszarom a medvéket. Set me free again! To keep alive a moment at a time, but still inside a whisper to a riot, to sacrifice but knowing to survive.The first to climb another state of mind.I'm on my knees, I'm praying for a sign
Forever, whenever
I never wanna die