Saltedfox

Ez már vagy az ezredik giccses naplemente a tengerparton, ahol újragondolom az életemet. Csak a cigi ég gyorsabban a slo-monál.

Másfél hónapja remetéskedünk a világ végén. Annyira vártam már, hogy nem is kellett ehhez a baromi nagy kontraszthoz olyan nagy átszellemülés. Itt nem történik semmi. Végre nem történik semmi. Minden egyes pillanat olyan, mint az első harapás a két órát késett pizzából, ami csodával határos módon meleg még. Az idő gyorsabban telik, pedig megállt. Amikor ma elmentem az öreg rozmaringbokorhoz rozmaringért, a parton elröhögtem magam, hogy már megint hogy lehet ilyen gusztustalanul szép ez az egész. Herm jó. 

Aztán később az internet fogja magát és lebasz mindig egyet a valósággal. Mert ez van, ez történik és visszafog térni. Mert vissza kell térnie, hiszen ezt akarom. Mégis zavar. Pont mint az autók Guernseyn. Tegnap Balázzsal bemerészkedtünk a civilizációba és egy forgalmas út mentén haladva -megspékelve a fordított közlekedéssel- majdnem infarktust kaptunk tőlük. Itt olyan más. Csak két traktor van, pár quad, ezernyi nyúl és fácán, három dagadt tyúk és egy szellem. Olyan az egész, mint az az álom, amiből kurva szar lenne felébredni, még egy várva várt nap reggelén is. Herm jó.

Egyik nap kihúztam a bölcsességfogamat a puszta kezemmel. Szarul jött ki, fájt két éve és borzasztóan szar volt az együtt töltött időnk.Minden maradék dühömmel és feszültségemmel együtt távozott egy fura ország szemétégetőjébe. Fura, de pontosan tudom mennyire fog hiányozni az inger a végére, és amint újra belekóstolok, sokkal jobb íze lesz. Jelenleg azonban taszít a világ és annak a kibaszott végén egész jól el lehet héderezni, amíg fel nem készülök rá újra. Elérkezünk lassan a kakaóscsiga közepére és most már nem lesznek hibák. Ebben Herm kurva jó.