Saltedfox

Az ingerkörnyezet ami hiányzott. Így definiálta Péter nekem, azt ami itthon várt. Ingeréhes voltam. De kurvára már. 

Alig 20 órás út volt ide Kildonanből. 5 ország, 5 főváros, 4 jármű, két kávé, két szendvics, egy magazin. Oroszlány, ahol furcsa mód a szagok okoztak egy flashbacket , ahogy mászkáltam az utcákon amiken felnőttem. Pedig 9 hónap nem tűnik egy fél életnek azért, hogy így beszéljek róla , de mégis úgy éreztem mintha évtizedek óta nem jártam volna itt. Mégis talán Pest volt az ami durva, már-már földhöz vágó emlékeket idézett fel ahogy találkoztam a "régi" cimborákkal.  Biztos hogy kilenc hónapja mentem el? Basszus. Ez a három nap fent is olyan volt mintha hónapokat töltöttem volna ott. És mégis a 10 nap elszállt mint egy fél nap. Brutálisan jó volt! Egy élet egy hétben. Csak a szép részei. 3 szülinap, és megannyi találkozó. Ilyen érzés hát hazatérni majd egy év után. És már otthon van honvágyad. Biztos vagyok benne hogy ezt majd kiszívja belőlem Arran. Remélem is. Örökké nem jöhetek haza.  Lecsaptam a pozitív lendületet mi? 

Pontosan azt éreztem a hétvégén, amit akkor amikor felköltöztem először Pestre, és éjfélkor lementünk a Göröggel túró rudit venni teljesen készen.  Nem hal meg éjszaka könyörgöm! Nincs hullacsönd este 10 után. (talán legyen New York is kivétel) Sokatoktól hallottam a héten hogy mennyire szar ez az ország. Hogy milyen jó nekem hogy kint vagyok. Nyilván nem véletlenül mentem el. De! Elmondhatom most már több világ várost megtapasztalva, hogy Budapest a nyomába sem ér semminek ahol valaha voltam. Nem ragoznám. Az a város él. Ha van pénzed , ha nincs.  Most és mindörökké.