A tegnap este NEM a tervek szerint alakult. A hazaút ott lett elkúrva hogy a Dávid vonata Glasgowból két órát késett, ezzel esélyünk sem volt elérni a gépünket. 12 óra reménytelen várakozás várt minket a Lutonon, nem túl sok pénzzel a repjegyek újravételére. Gyakorlatilag elvesztünk. A kalkulációk szerint ottragadtunk volna Londonban, de a wizzair és a bociszemeimnek hála, a poggyászaink megszűntek létezni a fizetési eljárásnál, én online checkin áron csekkoltunk be. Köszönet wizzair, dögölj meg National express! Reggel 8-ra kisütött a nap a lelkünkben, és már nyíltak a kapuk. Délre itthon találtuk magunkat Budapesten, és mintha mi se történt volna. Volt egy fura érzésem: hogy nincs fura érzésem. Mintha mi se történt volna. Mindennap más ágyban aludni normális dolog lett az elmúlt héten. Holnap pedig irány Franciaország, és a Eurotrip célállomása. Snowattack. 
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.