Elég sunyin eltelt ez a három hónap. Az egy dolog, hogy nem vettem észre, de hogy más se? Általában úgy látjuk az idő múlását, hogy bizonyos napokat kiemelünk a hétből. Ilyen például a baby gem nap, amikor a Balázs baby gemet pirít egy baszott nagy paella serpenyőben és én megjegyzem hogy: "de szép, le kéne fotózni". Ezt 8. hete csináljuk már. Másnap van az agresszív leves napja, amikor az édes burgonya leves forráspont közeli állapotban leköpi az arra járót mókás égési sérüléseket okozva. Észrevétele egyet jelent azzal, hogy 2 nap múlva szabad nap. Igen.
Két éve végignéztem, ahogy elfut a táskám, benne mindenemmel ami valaha szent volt, de hétfőre visszaáll a rend. Tervek milliói szaporodnak a fejemben, mint döglött pocokban a légylárvák. Bájos mindennapok szülik őket itt a világ közepének végén kettővel, ahol még napsütésben is képes ködöt alkotni az időjárás. Sok újdonságot már nem tud adni a sziget, ezért inkább a napi rutinok varázslatosabbá tételével igyekszünk fenntartani a fejben a rendet. Végtére is egy elég nyomorultan pici szigeten vagyunk. A többiek azt hiszem elég korán elkezdtek megőrülni ebben. A konyhán kívül legalábbis, de az étel még mindig nyugalmat sugároz. Egy szeretni való alkotás. Akárcsak a baby gemek. Olyan szépek minden szombaton. Pont mint Herm.
Sok kis Herm.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.