Húz a kocsi segge. Kurva nehéz a hátulja. Tele van az életemmel. Mindennel. Hazafelé tartunk, de most kicsit máshogyan. Két bőrönd már nem volt elég a két évnek. Tekergetem a rádiót, hogy találjak egy rohadt Coldplay számot. Találok. Hidegedik a táj, vidékülünk. És maradunk. Már nem megyünk vissza. Szeretném, de nem olyan könnyű mint gondoltam. Ez a legnehezebb restartom. Más a cél. Mást hagyok hátra. Órákig, napokig,hetekig lehet\lehetett róla beszélni mit. Így is tettünk. A legszebb vég volt a miénk. Mintha meghaltunk volna. Sírtunk és nevettünk. A leállósávok történeteket meséltek. A fagyos fák, a városok, dalokat dúdoltak. A karácsony minket sirat.   Elnyel minket a köd. Már nem egy a haza. Hazák. Mennyi is van, mennyi is volt. Mennyi lesz még. Kicsit győzködnöm kell már magam, hogy így lesz jó. Persze így lesz.. Így maradsz bennem örökre. Most már kezdődhet. Kezdődhet minden. 

Éjjel eljön a kukásautó a lelkemért.