És hosszas tervezgetés után végre megvan az időpontunk. Idén sem feled kezünk meg a snoboardról. Méghozzá a nagy egyesülés hete lesz. Evett, Beczpé, Dávid, Én , egy országban egy hegyen. Francaország. Snowattack. Úgy várjuk azokat a napokat mint tinédzser srác az első randiját, a suli legjobb csajával, aki emlékeztet hogy ne feledd a gumit. Biztos ami biztos kurva messze van február, állapítottuk meg Dévvel, így hát véletlenül tudomást vettünk egy közelben lévő beltéri snowboard arénáról a Snow Factorról Glasgowban. Vasárnap megyünk. Adrenalinra éhezünk. Már hetek óta. Az üres hotel, a hűtődobáló orkánok, és a tiszta unalom vesz körül minket. Még fotózni is hideg van. Illetve lehetetlen kimenni. Jó nem lehetetlen, de kurva kényelmetlen. Kicsit beszorultunk a napokban. Egy fekete dobozban élünk ahol van egy laptop, és néha internet. Így hát a hó ábrándját hívtuk segítségül. Meg a bizonyos Arran Life filmforgatását, amivel nlha haladok, néha az előbb említett fekete doboz magába szippant. Ennyi történt mióta visszajöttem. Nyugodtnak nyugodt, nem mondom. Néha olyan érzésem van hogy egy tál levest megenni izgalmasabb mint az elmúlt másfél hónap. Na ezért megyünk mi snowboardozni egy épületbe holnap után. Ha kérdeznétek. Bár miért is kérdeznétek. Just fun. Rohan az idő.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.