Saltedfox

Minap megvolt az első down hill túrám is ami egyrészt az út bejárásával, megtanulásával telt, másrészt meg hát a „Life is too short”, mindenképp ki kellett próbálnom. Meg amúgy is rajta volt már rég a bakancslistámon. Persze sokaknak lehet ez nem újdonság, de számomra ez volt az első ilyen túra.

Szóval reggel indulás, egy- másfél óra alatt feljutunk 1300 m-re a tengerpartról, 4x4 Nissan Patrol. Az öreg hölgy, ahogy itt becézik. Több mint 30 évesen, s még mindig megállíthatatlanul kapaszkodik fel a hegygerincen. Kliensek bent, bringák fent, s hogy a „Safari” érzés felejthetetlen maradjon, tetőn párnázott ülőlap, kapaszkodó és már mehetünk is. Ahogy elhagytuk Minca-t, már pattantunk is fel 3-an. Kihagyhatatlan 20 perc! Aztán „La Vieja” megáll. Minden és mindenki le és ki, majd jött a mi sorunk. 1300-ról 1500 fölé. Elején lelkesen tekerő, később halálán lévő bringatoló hegymászás. S végén ez fogad:

Szóval innen indult a móka. 6 fő, ebből 5 ugyanazon a szinten, 1 pedig nő. Röpke fél óra, s már a dzsungel közepén is találjuk magunkat, egy régi drogbáró házánál (aki épp most is börtönben van), ami jelenleg hostelként funkcionál. Medencével, minibárral, plazma tv-vel. No meg PEACE.

Ebéd, pihenés, majd esőerdő lévén, eső. Vagy inkább monszun. Indultunk is tovább, s hát az első fél órás menet se volt akármi, jött az igazi. „No rain, no fun.” A következő 2 óra? Orosz rulett. Vízárkok, kövek, sziklák, patakok...30 cm esővel rajta, szal elsőnek lenni nem épp kiváltságos. De hát a versenyszellem él, s addig engeded a bringád, az élén mész a dolognak csak hogy beérd az előtted lévőt. ADRENALIN. Na az az egekben, s a szád is a füled ér. Egy-egy rövidebb megállás, hegymászás, bambusz dzsungelen keresztülvágás, lenyugodás. Majd a következő etap. Végül megérkezés a faluba, Minca-ba, ahol egy folyó által felduzzasztott mesterséges tavat, strandot varázsoltak. 

Levezetésképp pedig műúton még egy kis downhill, ami már nem technikás, de gyors. Hazafelé pedig a Taganga öböl tetején épp elkapjuk a karibi naplementét.