szóval volt ez az életem. Tavaly ilyenkorig. Volt már pár a nagy egészen belül, de az elég hosszú volt. Viaskodtam magammal és a kapcsolat közt amiben éltem. Meg sem közelítettem a normális felet a kapcsolatban.Véget kellett neki vetnem. Így száműztem magam a vadonba. Skóciába.
És már egy éve lesz, hogy itt vagyok. Egy éve ennek a tömény,szeles,vadregényes,mámoros életmódnak. Önkéntes luxusbörtön, ahova az akaratom zárt be. Sokat fejlődtem, kurva sokat. Mind emocionálisan, mind szakmailag, mind életvitelileg. Mint anno a hajó, ez is keményített a kérgemen. ami a diófa szintjéről legalább egy nyárfáig jutott. Azért nem egy túl idős nyárfáig. Olyan kisebb tudod, mondjuk a kilencvenes években ültetettjéhez. Mintha óvodásként kerültem volna ide, és felnőttem volna közben. Megkaptam a nihil kezelésének tudományát, ami csak képletes nihil, de aki itt van az tudja miről beszélek. Embereket megismerni napi szinten lehet. Embereket alaposan megismerni, ritkábban. Utóbbiból sokat lehet tanulni. Mások cselekedeteiből is okulsz. Hm. Úgyhangzik mintha egy javítóintézetről beszélnék. Egy év egy házban. Ez történt.És nyílván minden ami benne történt.Életem második legfontosabb házában. Tehát?
Idén nem a szokásos élmény felsorolásomból áll ez a post, mert egy nagynak titulálom. Ezen gondolkoztam. Egész évben talán. De mostantól, és nem csak azért mert épp évfordulás következik, teljesen előre koncentrálok. Hamarosan ennek az életnek a vége felé közeledek, és jöhetnek a tervek amik ebből épülnek fel. Kurvajó erre gondolni. Gyere 2014 és szedj darabokra!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.