Lassan magával ragad a hatalmas nagy szabadság és Oroszlány szelleme. Elszoktam már az ilyesfajta kényelemtől. Úgy felkelni hogy nemtudod mit tudsz enni de tudod hogy tudsz mit. Igen. Egészen más mint úgy felékelni hogy tudod hogy előző nap túl részeg voltal boltba menni vagy esetleg nem is lett volna miből és tisztában vagy azzal hogy az a zsömle amit 3 napja tartogatsz már vagy rohad vagy meg sincs. De semmi gáz van visu. Meg erős pista. Már el is kezdtem érezni hogy felzabál az oroszlány melankória, és este ziher hogy az EnBos's-ban kötök ki.

Úgy várom a fizetést mint púpos gyerek az úthengert.

Kikell fizetnem egy csomó lófaszt de most iszonyat jó dolgokra tudom költeni :D Nem lesz felsorolás. Felejsd el. pont.

Megtaláltam az első öngyújtómat. Nem volt szívem betenni a többi többezer közé. De betettem :) Az öngyújtók anno valami olyan kényszert képviseltek amit magam sem tudtam megfogalmazni. Képviselték az életemből hiányzó sokszínűséget, mindennap jellegük szerint irányítottak a velem lévő darabok. Betegesen ragaszkodtam egy-egy gyújtóhoz. Most meg... valahogy már nincs rájuk szükségem. Max rágyújtani. 

Találkozom ma a Zsoltival. Iskolás korom meghatározó személyével. Ő a tipikus sulis koromban zenekart akarokdenemjönössze aztán most meg a próbájukra megyek. Jó lesz. Megiszunk egy két sört és elmerengünka  világ nagy dolgain. Ő elmondja hol dolgozik én elmondom mit csinálok. Én többet fogok beszélni. Ez mindíg így van. idegesítő lehetek.