Saltedfox

Árpi felállt , átöntötte a maradék sörét a poharamba és azt mondta : - Petikém! Minden út egy lépéssel kezdődik. Elment és magamra maradtam az új életem utolsó foszlányaival.

Két óra múlva hazaköltöztem.

Furcsa de most nem örülök. Visszahúz a szívem oda. De nem abba az élettérbe csak abba a nyüzsgésbe. Pedig kinyüzsögtem magam. Végülis mostjön az übernyüzsgés. Dávid már lent pályázik a rivérán. olnap kiderül én mikor pályázok hova. Vettem sátrat - takaros quechuát- és kész vagyok feláldozni testemet a fesztiváloknak és a balatonnak.

Andi. A fridays a felmondási időm alatt beleerőszakolta magát az egész lényembe. Egy sushi felszolgáló lány mutatkozott be nekem, 3 héttel ezelőtt. Attól fogva nem szálltam le a szeméről. Hipnotizál. Egy laza ivászat a zárósokkal és még közelebb kerültünk egymáshoz. Kívülről talán semmi különös nem tűnhetett fel senkinek. Levi szóvá tette. Bár viccesen, de tudtam hogy óvva int. Majd elkezdett a gépelésről beszélni és én vitába szálltam vele hogy egy kapcsolat nemcsak a gépelésről szól. Andinak van barátja. De amikor nincs én vagyok Edward és ő Bella.

1 évet kellett várnom hogy megtaláljam ezt az érzést újra. Megvan. Amikor elhagytam pestet és mindazt ami hozzá fűzhetne. Grat sors. Faszom. 

Így hát magam mögött hagytam ezt a féléves világot. A vonaton kispállal a fülembe eszembe jutottak a legszebb mozaikok. Láttam újra pockányt ahogy kaparja a szőnyeget, láttam görögöt a corvin tetőn ahogy teker, láttam tóni bá arcán a könnycseppeket amikor felköszöntöttük, láttam a Dávidot és magamat amikor kosarazunk, vagy amikor az ajtó előtt sörözünk István elől menekülve. Láttam a Levit ahogy szívszakadva röhög a régi kérójában egy stop shoppos poénon, és láttam Andi szemeit, masenka két szemét, Bella gyönyörű szempárját. És láttam az elsuhanó tájat.