Emlékszem gyerekkoromban imádtam a nagynénémékhez járni. Nem csak mert sok minden jó cuccuk volt, ott játszottunk a legjobbakat az unokatesóimmal , és ott ettem az addig sose látott legjobb dolgokat. Akkor még nem a hipermarketek világa volt, meg hát oroszlányiként a 'hiper' szót is ingoványosan sikerült értelmezni 9 évesen, de ők Pesten laktak, és hát vásároltak is. A legcsodálatosabb dolog mégiscsak az a bizonyos fiók volt a konyhában.Egy fiók telis-tele csokival, cukrokkal, édességekkel. Persze szigorú felügyelet alatt ált és nem lehetett csak úgy hozzáférni, szankciók nélkül. És persze erre nem is volt példa. De akkor ott , sokadik csodálatára, elhatároztam, hogy ha felnövök, és egyedülálló leszek, lesz egy ilyen fiókom ha beledöglök is. Onnantól akartam igazán felnőni. Természetesen mondtam ezt utána Legókra, matchboxokra, mágus kártyákra, de mivel azért nem voltam fogyatékos sejtettem\láttam hogy felnőtt korára az ember figyelme a legók,matchboxok,máguskártyák iránt a nullára csökken. De a csokisfiók... Először 2004-ben amikor felújítottuk a konyhánkat merült fel a csokisfiók létrehozása. Engedélyt megkaptam, majd kiválasztottam a legelőkelőbb fiókot a célra. A legfelső. Ez vitathatatlan , megkérdőjelezhetetlen döntés volt. A hely megvolt, a fiók csak siklott kifele , és befele, már csak egy dolog hiányzott. A csokik. Az első relikvensek 2 sportszelet volt. Aztán hetek, hónapok alatt lassan emelkedett az édességszint. És soha nem akart olyan lenni mint ott. Felhalmozódtak gagyi kekszek, negrók és csupa olyan dolog amitől bár tele volt a fiók, az élvezeti értéke egyre csökkent. Telt múlt az idő....
... és elköltöztem Budapestre. Ahol a nihilizmus és a gyökeresen más, nem otthoncentrikus életmód miatt, sosem volt csokisfiókom.
Hajó,Pest(nihil újra),hajó(megint) és megérkeztünk Tatára ahol újraéled bennem bizonyos otthonérzés, ezáltal a csokisfiók teremtés is. Judittal közös megegyezés után csokis szekrényt alkottunk a komoly készletre való tekintettel. De jött a fesztiválszezon, és a közös Pestre költözés dolga, és ismét csak avasodtak egy lyukban a burkolnivalók. Amikor felköltöztünk a Kiss Józsefbe újra lett csokisfiókunk, méghozzá teletöltve indulva. Aztán ismert okoknál fogva, és a lakás otthontalansága miatt a csokisfiók keveredett nagyjából a szemetessel, és szégyen-szemre értékét vesztette. Már kezdtem elveszteni a reményt, kezdtem feladni nagy álmomat, hogy nekem is olyan fiókom legyen.. Tágas, szépen nyíló, tele a legjobb édességekkel, amik közt nincs egy darab olyan sem amit nem ennék meg csak ha kivéreztetnének, ha nem látok neki majszolni. Száraz kekszek. Füredi utcában járunk. Amint lecsengett a beköltözés, és nem tornyosultak kereskedelmi központ módjára a cuccaink a parketta metropolisban a boeingekre várva, elkezdtünk elpakolni. És akkor. Csak akkor tudatosul bennem hogy, van egy 60literes önzárós, csúszásgátlóval ellátott fiókunk, csak a csokikra várva... A szülinapok,névnapok, és a mikulás meg tette a dolgát, és a fiók immár megvalósult álom képében,kipipálódott a bakancslistámon. Csokihegyek,cukor dombok,bontatlan ropogós kekszek halmai. Mostmár jöhet a Legós doboz project....
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.