Szerelmes lettem a Guernsey vajba.
Mocskos mód sárga és elképesztő íze van. Karl elmesélte, hogy a franciák is ezt használják, az egyik legjobb vaj a világon. Ezt akartam először is közölni két év blogtalanság után.
Szóval megint itt vagyunk. Újra elő a bőröndöt és világgá. Nem volt egyszerű nem lefagyasztani minden eddig felépített otthoni dolgomat és kiráncigálni magam ismét a világ végére. Borzalmas ideutunk volt, minden késett, rossz helyen szálltunk le, eltévedtünk, megfagytunk, éheztünk, pangtunk de alapvetően megmentettük egymást azzal, hogy nem vagyunk normálisak. Egy bő napos vonatos,hajós,repülős,buszos,taxis szopás után megérkeztünk erre az istenhátamögötti Margit-sziget méretű földre és elvitte a bőröndünket egy traktor. Bezony. Mert itt max az van, és az is erre.
Egy ékszerdoboz ez a sziget. Vagy legyen inkább valami kevésbé klisé, mondjuk egy Snickers, mert az is kurva jó és szerintem szép is. Van egy kerti szellem, két kocsma, 6 gyerekes iskola, baromi nagy növények és bahamákat idéző türkíz kék tenger valamint az étterem, ami a világgámenés újrázása után a szakmámat is megpimpeli. Jól meglepett ez a hely, több száz étterem meglátogatása után is ezt találom az egyik legérdekesebbnek, ahol valaha jártam, pedig még nem is láttam egy ételt sem, csak az étlapot.Ragyog a szenvedélytől az egész és ez ragad. Külön élmény lesz, hogy ráadásul ennek leszünk részei a nyáron.
Egye kukac mehet ez a világgámenéses betűjátszótér itt. Itt fogom taglalni kusza és beteg gondolatfoszlányokban, hogy hogyan kerül közelebb egy 60 lelkes falu étterme a Michelin csillaghoz.
Durva lesz.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.