Voltam én már zorall szituációkban. Voltam számos alkalommal új munkatárs. Tanultam már be külföldi közegbe is, sőt ismerem a soklépcsős vezetés minden átkát is. De van egy dolog ami eddig még kimaradt. Egy dolog pontosabban öt, ami visszataszította a szememben a hajószínvonalat egy kőbányai kifőzde szintjére. Öt csillag.
Első munkanap, másoknak se sokkal régebben érkeztek, de épp elég régen ahhoz, hogy új legyek. Konyhafőnök Osama a szír-olasz Gordon Ramsey aki a pokol konyhája érzést hozza a dolgozóknak. A sushi részen Szodzsi a főnököm, és jelenleg mivel minden pályára nyitásig figyel egy francia\vegasi\dubai mester, itt van nekünk Masato san aki a maga kis nyugodtságával a legnagyobb forma a hotelban. A konyha nagy, tele életemben nem látott eszközökkel, és több milliós alapanyagokkal. Pöttöm makikat tekergetek tonnaszámra és ami alig fér el a kezembe annak darabja sok testvérével együtt többezrekben tér vissza forint formájában. Elvárás, színvonal, gyorsaság. Öt csillagosan. Minden más viszont oldja a hangulatot. Ha épp nem Osama ordibál valami angollal kevert nyelven akkor, egész jó a hangulat. Az internacionális légkör, a brutál elegáns ételek bugázása, és a hi-tech környezet meghozza az ember kedvét a megfelelésvágyhoz. Ez a konyha. De a drága sushim, akkor sem könnyű ha menzás. Öt csillagért , öt csillagos sushi. Japán acél, precízió. Kemény hetek következnek. Vagy sushi , vagy nem sushi. Nincs köztes. Vízválasztóhoz érkeztünk. Kezdődjék a 4.-napom a Klotild Palotában.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.