A tegnapi nap sikerült visszatérni Camdenbe Andréstúl. Számoltuk hányan akarnak frájdcsikennel tömni az ételsoron, és hatnál már feladtuk. Lángost enni Camdenben egy portugállal akit skóciában ismertél meg és egy magyarral akit a hegyalján. Mi jöhetett volna még? Hát jött. Együnk csirkeburgert a gettóban éjjel! Látszólag csak ettünk egész nap de ez nem igaz. Meglátogattuk a UK legnagyobb kocsmáját, a Kings Crossos 9 és háromnegyedik vágányt, és ma még el is költöztünk Bencével jövőbeli lakásába, ami tízszer pazarabb mint a halálsoron lévő volt. Még a végén kedvem támadna itt lakni. De London nem hiszem hogy az én városom lenne még mindig. Holnap Dávidot felszedem Eustonban és irány Budapest egy napra. Aztán jöhet aminek jönnie kell Puy st Vincentben. A eurotrip nem áll meg. Én meg azt sem tudom reggelente milyen országban vagyok. Ilyenek ezek az életszakasz váltások. Sosem lehet megunni.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.