Saltedfox

You motherfucker! How the fuck its even possible? What the fuck are you Doing in London?  -Andé Rósa

Az elmúlt két nap talán életem legfurcsább napjai voltak. De inkább foglalnám össze egy napnap, hiszen egyedül aludni nem sikerült alattuk. Az események hamar felgyorsultak Kildonanben. Pénteken egy mérhetetlenül nagy tévedésnek hála, 5 nappal korábban a tervezettnél, elhagytam a hotelt örökre.És Lilla is. A kérdés az volt hogy a repülés dátumáig (csütörtök) mi a francot csináljak? Egy 4 perces gondolkodás után, Bence már szeretettel várt Londonban. Menjünk hát Londonba! 

A szokásos három órás busz-hajó-vonat kombót, egy pub keresés dobta fel mielőtt belevágnánk a nyolc órás buszútba Glasgowból. A fél várost körbejártuk , mire befértünk valahova csomagostul. Egy óra elteltével rohanthattunk is a buszhoz, amit sikerült majdnem elfelejteni. 8 óra. 8 óra, folyadék nélkül, mert volt annyi eszünk, hogy arról megfeledkezzünk. Soha életemben nem szenvedtem még annyira. A szomjúságtól aludni sem tudtam, ha mégis elbóbiskoltam volna, valaki szisszenő ásványvize egyből felkeltett. Amikor leszálltunk reggel hétkor Londonban, az első dolgom volt kinyírni azt a liter guave levet ami a poggyászban volt. Nem emlékszem az ízére, de az élmény felejthetetlen. Bence felszedett minket a Victoriánál , és elindultunk a kérója felé. A hármas zóna seven sistersnél lévő utcán az a London jött szembe amiért nem lakok itt. Gettó fodrászok,kenyai hentesek,egyiptomi szupermarket,pakisztáni net kávézók, és boltok, olyan árucikkekkel mint pl krumpli és egész csirke. Ennyi. Egy boltban. Miután lecuccoltunk, elhatároztuk hogy megnézzük a képeslapi Londont. Pár perc alatt láttuk a Big Ban-t a Buckingam palace-t , katedrálisokat, temzét,london eye-t amit kell. Eláztunk ahogy el kell Londonban, és brutális adag kávékat termeltünk be az ébredező álmosság ellen. Az este egy a Coven Gardenben elfogyasztott pitével indult. Majd sörözésben folytatódott. A kipostolt képeim pedig váratlan dolgokhoz vezettek. Miután leadtuk Lillát a reptérre tartó családjánál, felhívott André, hogy mi a rákot keresek itt, hát Ő is pont itt van egy napot. Egyesítettük hát erőinket, és belevetettük magunkat az éjszakába. Egy koncertes,alteros kocsmaféleségben jól átcsámcsogtuk magunkat a Kildonani emlékeken, majd úgyhatároztunk, hogy jól megnézzük Andréval is ezt a Londont. A metróból feljőve ott volt egy kurva nagy Big Ben. Ezt mindketten megjegyeztük. Megálltunk a Temze parton és söröztünk. Beszéltünk munkáról,lakásról,életről, egy bevándorlási hivatal falain belül teljesen megszokott témákról. Másnap André lelépett alra a helyre ahova indult (én próbáltam megjegyezni de.. ) mi meg felfedeztük Camden-t és Soho-t. Az egyik melegbárban ülve (soho, alap) két féligszopott cukorkaként kókadoztunk a szőrös, kivágott ,pólós ,nagydarab vadászok között. Egy partifotós lekapott minket egy műlovon ülve, és elakarta nekünk adni kulcstartón , vagy pólón. Közöltük vele hogy de mi nem akarjuk ezt a képet egyáltalán semmin sem látni soha többet. A mai nap André visszatér még egy napra. Nem tudott velünk betelni. Eurotrip, első állomás, program: túlélés,piték,London!