Hát egyikünk már is távozik. Az ember az utolsó pillanatig nem viszti komolyan a horderejét a dolognak. Hónapok,évek. Már minden más lesz. Megváltozunk, megváltoznak, kinek jobb, kinek rosszabb. Martin reggel korán elindul világgá. Ő kezdte meg végü. Így a megállapodás szerint nekem kéne kikísérnem, de én fel nem kelek 9 nél előbb a hajóig. Már én is túltettem magam a pre-honvágyon és egyéb negatívumokon. Már csak várom a végét\kezdetét. Nem megyek sehova, nem csinálok semmit csak vegetálok. Amint hívnak megyek. Sokan kérdezik mikor. NEm tudni pontosan. Megjön egy levél, azzal elballagok az amcsikövetségre és irány surány. Furcsa érzés. Kurva furcsa. Én akinek élete álma volt eljutni barcelonába most seggből támadom be az óceán felől a világot bejárva? Nyílván a belemet is kidolgozom majd közben dehát akkor is. A tudat ott lesz. Még ha néhol annyi is lesz egy világváros hogy kimegyek cigizni két műszak között... " Hé főnök elszívok egy staubot! .. Bazmeg ez Szingapúr" háh kurva nagy. Nézegetem a blogokat és vágom hogy mindig erről íírok. dehát... Őszintén ti miről íírnátok? :D
Kicsit bebasztam itthon egyedül. Gyűlölök várni.
Szervusz Martin! Nyáron megiszunk egy hekto sört!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.