Az örök déli napsütésnek tűnő irdatlan fényben hunyorogtunk. Anton hátán patakokban folyt a víz, és már én sem tudtam mit levenni magamról. Alattunk a kilóméteres mélység, amitől egyetlen függőleges sziklafal választ el. Sehol egy fa a táj kopár, és forró akár a pokol. Ez itt isten bosszúja, a hely amit máig nem tud senki elképzelni hogy, mi a célja. Mégis, a világ legszebb helye. Santorini.
-És most?- kérdeztem az utolsó két korty vizemet szorongatva.
-Nem mehetünk gyalog, nem érjük el az utolsó tendert vissza a Rubyra.
-Ússzunk.
-3km, és megbasznak száraz fasszal ha meglátnak.
-Addigra vizes lesz a segged.
Ezen túnődtünk egy szikla maroknyi árnyékában lihegve, amikor Anton meglátta amit megkellett. Egy szamár ballagott el mellettünk, kantárral és a hátán egy kisautós játékszőnyeggel. Anton szó nélkül a hátára vetette magát és felkészült a tripre. De a szamár megált és tüntetően iázni kezdett. Anton nem adta fel és megpróbálta a korty vizünkkel jobb belátásra bírni a csacsit aki ennek hatására visszafordult, és nincs az az isten hogy egy métert is vissza másszunk a sziklákon. A szamár elillant mi meg ott áltunk víz nélkül, a világ végén. 42fokban. Még fönt a városban láttunk valahol cactus juicet áruló embert aki a környékbeli kaktuszokból nyerte portékáját. Ez akkor jött jól amikor anton megpillantott egy kaktusz telepet és egymásra nézve már tudtuk mi következik. Úgy tíz perce préselhettük egy sziklafalon a kaktuszokat igen kevés sikerrel amikor elértünk egy bizonyos mennyiséget amit már lehetett kortyolni. A kezünk véres volt és a lé iszonyatosan szar. Feladtuk. Itt halunk meg. Ahogy ezt kimondtam egy család körvonalát véltem felfedezni a hőségtől remegő távolban. Kétsegtelenül egy család volt. Ahogy közelebb értek, az a kép fogadta őket hogy két majdnem meztelen srác tiszta véresen kaktuszmaradékokkal meg egy üveg zöld löttyel a homokban fekszik. És akkor a hihetetlen. -Jézusom, ezek helyiek vagy túristák? -Mindezt magyarul. Crew members. Mondtam angolul. -Sorry? -Kérdezte az anyuka. Hajón dolgozunk. Azon ott. Váó dejó nektek, folytatta az apuka, És mi van a kezetekkel? Kaktuszt ittunk, van vizetek? Van. Miért nem szamárral jöttetek le? Kérdezte a kislány a végére. -Mert a szamár büdös. Válaszoltam. Would you like some cactus juice? Kérdezte tőlük Anton.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.