Saltedfox

Hulla másnaposan keltem. Elfelejtettem egyórával visszaállítani az órám úgyhogy kénytelen voltam visszamászni az ágyba a dolog feldolgozása után egyórát még aludni. A helyzet nem javult a második 5:O2 kor sem. Tantai üvöltött ahogy szokott. Megszokott dolog volt ez. Annyira megszokott hogy délután felfigyeltem a csendre. Hazament. Elment. Nincs többé. Még mielőtt elment volna -köszönés nélkül- annyit mondott nekem: nincs velem semmi baj csak késtem néha. Megdicsért. Ez tőle… Nagy szavak ezek. Délután ennek örömére Tantai hagyatékát, 12 liter bort, dézsmáltuk. Mindenki részeg volt egész nap a deck 14en. Marko is elment. Istennek hála, valami családi viszály miatt szájnoffolt, de aszondják visszajön egyhét múlva. Doesn’t matter. Kíváncsi vagyok ki fogad majd reggel. A transzferre váró békönökön kívűl.

Geden is látszik hogy kikezdte a hajó. Ha valaki csak durvábban szól hozzá abból complain lesz a chef felé. Kisfiúként jött, állatként megy. Miért ilyen durva? Nem csak a világlátás meg a sok pénz gyerekek. A probléma hogy minden nap ugyanaz, és hiába megyünk ki, sokszor inkább aludna az ember és erősíti ez a bezártság érzést. De túlélhető. Biztos hogy jó lesz visszaemlékezni.

Antonnal új vacsora szokást találtunk. Loptam ma egy bort, ő meg csinált baked stuffed potatot ami krumpli mindenn jóval amit úgyse értenétek. Nem is tudom mi lehet magyarul az okra. Nah az is van benne.

És meg is érkezett Tamás. Már vitatkozik hogy miért ivott az anton egy pohárral a borból, mer neki innia kell. Arról mesél hogy ma olyat evett hogy még otthon se evett olyan finomat. Foggalmam sincs honnan szerzett csirkepörköltet de ha mégegyszer elmondja levágom egy testrészét. És ezt azért részleteztem így mert épp olvassa amit írok. Kabd be Tomi. És hagyj a boromból. Ne röhögj. Buzi.