Ma a fotósuliban aztmondta az egyik hallgatótársam, hogy legszívesebben odaadná mellém a gyerekét hogy életvitelből tanuljon valamit. Nemtom mi volt nagyképűbb, az hogy csak mosolyogtam, az hogy ezt ideírtam, vagy az hogy el is gondolkoztam rajta. Végülis?!... egészen elégedett vagyok mindennel. Miért ne ismerném el hogy életvitelből MOST gyantázom a dolgokat? Már azt is tudom mi az a kandalláber, és hogy fétise is lehet. Hála Flórának. Akit ma el is felejtettem. Meg úgy ma mindenkit. Ivett is beköltözött. Már teljes a létszám a kéjlakban. Ergo gyorsabban fogy a teám. De sebaj. Sok nép, több tea. Így volt ez az ókorban is, aztán jött a kokain. Egyébként vicces volt ma a suli. Most nem lenyűgözött mint eddig, hanem megnevetetett. Jung Zseni nevű vicces hölgy tarott előadást, vazelinről, Garas dezsőről, homályos virágokról, valahogy olyan hanyag, művészi, mégis arisztokratikus leszarommal. Szerintem a hallgatók fikázták, de ebbe senki sem mert belegondolni ekkora művész előtt. Bár nemhinném hogy bárki ismerte volna , csak szégyelték volna bevallani. Hazafele láttam egy érdekes képet a metrón, illetve egy addig elnem készült érdekes képet. Egy alvó pár, felettük egy munkakeresésre buzdító reklámmal. Annyira idilli volt hogy lekellett kapnom. Ott metrón, a rakétával, kíváncsi tekintetek előtt, 10decibelles rekeszkattanással csináltam róluk egy sorozatot, amit majd kis ps után megmutatok. Most a kokain medve mert vicces, és jóéjt.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.