Igen is vannak határai a fesztiválozásnak.
Egy fesztivál vége. De aztán jön a következő.
Rohadt meleg. Lábam kilóg a teherautó ablakán, kezemben tűzforró már a furmint fröccs amit a lalinál szereztünk még tokajon. A hűtővíz félóránként felforr, ezért az 5órás úton sok fröccsöt keverünk, és az is előfordul hogy az autópályán a masszőrszék oda kerül egy olvadó lencsefőzelék mellé, és a Sanka megmasszíroz minket. Ez volt a trip vége. De ez még semmi. Csak a határok.
300km-t utazott a Balaton Soundról annyi történet, ami csak arra várt hogy felülírják újakkal a hegyalján. Volt itt meztelenül lefosott sátor, a legártatlanabbtól, P járőrök akik Guetta alatt Rescue robogón a vér felé száguldva tombolnak a When a love takes no overre, Mentőben szaunázás, patkány vadászat, meztelen balatoni fürdőzés, ruhás pénztárcás tisza fürdőzés, toi toi sátor, GPS nyomvonallal fasz rajzolás, Scooter koncert ahol a locsolás 60%-a a mi testünket támadta, sátorköltöztetés tömegben, soproni, borsodi,tokaji, REpohár,Metapay,napsütés. És amikor már mindenki könyékig karszalagban otthon ül a hűsben az övéi között, akkor tűnik fel hogy épp ezek az emlékek kovácsolódnak az önfeledt fiatalkor legszebb pillanataivá. Millió fotó, 56 új facebook ismerős. És még csak most jön a java. Sziget...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.