6 fesztivál, megannyi karszalag száznál is több új ismerős, és brutálisan sok fotóstapasztalat után eljött hát a vége. Sziget? A legjobb volt. És nem változott semmit. Talán annyit hogy a cökiben már zacskózzák a cipőket. Be-vel kezdődő emberek megismerése külön élmény volt, akárcsak a 3.-4. napi látogatóé is Judit személyében. Életem anyagát sikerült lefotózni, és ezzel együtt ez volt életem leghosszabbb fesztiválja, sátorozása is. Hála a metapay rendszernek ugyanannyi pénzzel jöttem haza mint elmentem, és életem legnagyobb kulináris orgazmusával is találkoztam egy mangalica-retróburger formájában. Szereztem pengetőket nagyon nagy zenekaroktól (ezért még jövök egy kólával azicának) és eljutottam életem Kasabian koncertjére is. Megtudtam milyen egy fotóriporter fesztiválja, és azt is hogy azok a zászlók amiket nem ismersz azok francia utált megyék zászlói. Volt itt vér, hányás, szar, és mosómedve is, mind-mind elemei egy véres,szaros,lehányt mosómedvés fesztiválnak ami kurva jó volt. Kata az axeban aki mindig végzett egyszer, az indiai kajálda hajnalban, és az élelmes járőrök akik mindig fotogének voltak. A kingston babának is köszönhettünk sok szép órát, és evridéj ám sáffölin, amikor judoval levetkőztettük a fél nescafét félmeytelenre. És ahogy már elégszer elhangzott a nyáron, még itt utoljára megemlíteném a nyár mottóját mint egy lezárva is azt: Semmi baj lesz!
Jöhet a tél. Megyek Pestre.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.