Tegnap este pillanatok alatt elkapott minket az eső hazafele, nem sokkal azután hogy végeztünk a restis hot-doggal amit az Örsön vettünk, és lehetetlen volt normálisan megenni mert a kifli kapacitása és a zöldségek mennyisége nem arányosan simult egymás elegyébe. Vasárnap volt, és délelőtt 10-kor kezdődött. A nappal. A nap keltett minket, ami iszonyatosan égette kicsiny testünk takaró alól kivált részeit. A Csabinál, by the way. Délelőtti borozásba keveredtünk ami még mindig homályos, hogy miért is , de chatroulettbe torkollott. Először csak Foo Fighters-t játszottunk német lányoknak, később Csabi női magassarkúban , harisnyában, bugyival a fején szájszintizett a faszverő öreguraknak, míg a Dávid vájlingon dobolt velencei karneváli maszkban, Csabi húga pedig dekoltázzsal, és drága bátyja lábának simogatásával segített káoszt teremteni a világ perverzei közt. A vasárnap az általunk Nótár Mary-nek keresztelt sörözőben végződött. Aztán esőben. Uborkadarabokkal a cipőmön.
Reggelre a világnak legörbült a kicsi szája. Hétfő, eső, szürke,sár. Most sírhattok. Messze még a szánsájn szombat. Én viszont nekiindulok ennek a hétfőnek.Szélesen mosolygó lélekkel, egy könyvvel, 2 db 'barack' fantázianévre hallgató jellegzetesen esküvői sütivel, egy fotószervíz címével, és az elszántsággal az ismert ismeretlenben. A tegnapi haszontalanságot kompenzálom. De tudjátok mit? Még nem is tudom igazán mivel. Szeretlek titeket drága felhőim. A hétfő felhők. Örökké nem süthet...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.