Saltedfox

Kifelé mindig meleg van. Lomhán húzzuk a meghízott csomagjainkat kifelé a porban. Kalapálások, deszkacsattanások kísérnek  az utolsó Szevasztok! molinóig a K-hídra. Aztán visszatérsz,a nap újra a szemedbe süt, és eltűntek a nyulak,a krokodilok,a hollandok és a zászlók. Eltűnt a szín, a hang. Minden.

Fél hónap Sziget után akkora dózis élmény van bennem hogy, az idei fesztiváldepresszió egészen kétségbeejtő. A brutálisan jó médiastábunkkal, és a helperekkel együtt megcsináltuk eddigi életem legjobb fesztiválját. Mert mi ronthatta volna el? Először is ott volt a Dunánk. Tápfolyama annyi jónak. Annyi marinának, annyi diamondnak. Ott kezdődött minden, hiszen a nagyszínpad még csak gigantikus csontváz volt. Aztán csak csak jött az a bizonyos dalunk napja, ahol egy idősebb úr brutális objektíveket nyomott a kezembe a 0.sorban. A robogózások a szinpadok között bírópetivel akit a legjobban időzítő életművészként ismertem meg.  Hangulatfotózás egy helyben Chrisszel, hiszen szigeten elég ha egyhelyben állsz a téma eléd sétál,pózól néha még le is itat. Agresszív német részegek földön fekve "lauf"-oznak és az inkál inglis megmutatkozik egy "finito"-szócskában amit egy " ájjá fő me kinyomom a beledet a szádon" -követ. Aztán másnaptól jöttek a könnyek, a vér, fájdalom, és ezek ellentétjei. Tehát elkezdődött. Láttuk a youtube központját, fotóztunk a nagyszinpadról, pisáltunk a backstageben. Sőt! Néztünk végig színpadról koncerteket, pl.: Beardyman, Carbonfools és azt amit nem ide sorolnék hanem talán a végefőcímnek. Ting Tings. Karnyújtásnyira. Akár csak tavaly, de most a színpad másik oldaláról. És a kép amiért minden értelmet nyert. Ahogy felém ugrik a Subways énekese, és pontosan tudtam hol kell állnom a géppel, még ha egy mosh pit széle is volt az. Aztán reggel kilencig sörözni Judittal , Beczpével , és egy random holland figurával Leonnal, akinek lefordítottunk egy Blikket orosz akcentussal angolra. Zsolt és Beczpé akikel a legviccesebb fesztiválozni. Pista akiről egy új fogalmat neveztünk el, ami pedig a bertázás. A brutál kapcsolati tőke építés. És hát az a sok sok név még amit nem fogok kiemelni mert kurva sokan vagytok. A helperek. Régebben még haverkodtam mindenkivel , de idén már a fotózás kapott helyet ott ahol eddig a "mindenkivel legalább egyszer beszélgetni" volt. Viszont a médián belül úgy vélem tökéletesen működött. És várt ránk a fény, és a hang. Hogy elkapjuk örökre. Nem okoztunk csalódást senkinek. Az nem a mi profilunk. A mienk az, hogy még a legnagyobb viharban is kint kattogjunk, mindenféle futurisztikus védőfelszerelésben. És nem feszkózunk, hanem inkább iszunk egy sört a csónakházban. Ez volt a nyár. Otthagyta a kőkocsmánál a törött sátrát és velünk együtt kisétált a K-hídon. Szevasztok!  És a tegnap még királynőként pompázó Sziget most megerőszakolt szűzlányként fekszik a Dunában.

Visszanéz még utoljára és látja hogy igaza volt.  Meedzsiiik.