Nah. Kurva egyszerű: Ősz van. Hivatalosan még sehogy se, de nekem ősz. Judit erre azt mondta: "faszt van ősz, csak, megint új életet kezdesz. Pontosan. Mint ahogy beraktam a száraz zsemlét a mikróba, és kivéve puha gőzölgő frissnek tűnő pékárut kaptam. De mire megkentem olyan kemény lett mint az élet Ózdon. Megettem. Mit lehetett tenni. Mert postfesztivál éhezés van, mert elmúlt a nyár, mert visszatértünk. Érzi az ember az utolsó sziget nap reggelén hogy itt van az idő, amikor újra prolik vagyunk a betonba, és nem katonák woodstockban. Minden eddig ehetetlennek vélt dolog új értelmet nyer, és új koalíciók jönnek létre piskóta és vaj , cukkini és majonéz között. Szereztem melót, nem volt nehéz. Csak el kellett hagynom az önéletrajzom háromnegyedét, és elolvassák. Hívnak. Megyek. Dolgozok. A váci másik oldalán most.Zenit, ahol van sonkabár, bár sonka. Nem szabadulok a váciról. Sem a szakácskodástól. Nem történt csoda, pedig vártam. Persze történni fog, csak nem most. Majd jövőre. Jövőre mindig minden van. Mert ez az optimizmus átka, a jövőbedobás. Jelenbeszarás. Múlttemetés. Most viszont kezdődik újfent, a forgatókönyv ugyanaz : dekadens sznob túlélés. Ősvidéki kalandok az 5kerben, zöld cipők, azonosíthatatlan ételek, sör. Langweilig! Pörgessük fel ezt. Mindig ilyen... Mi van velem? Kurva egyszerű: ősz van.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.