Misi a pék. Aki banki jogtanácsosból lett pék. Amikor rákérdeztem csak annyit felelt: " hát.. rákattantam a kenyerekre" Értem én. Hogyne érteném.
Gasztro hetem volt. Az A38-as világbüfé sajtótájékoztató után , most a Street food show-n voltam. Láttam Osamát aki még a buddhában volt a góré. Nomeg a "Sonkás"-t. Aki a zenitben a góré. És persze Misit. A péket. Aki a zenitben egy fehér pólós, lisztes, lomha jelenség. Pedig ragyog. A kenyerek hercege. Ez volt a hónap sztorija. El is meséltem tegnap a szimfonik live alatt a millenárison mindenkinek aki mozgott. Dév meg hazatért. Meg is ünnepeltük az imént említett helyen. És ő még ünnepel. Talán fog is egy darabig. Tócsi viszont nincs már velünk mától. Mennie kellett. Hajnali 5kor szombaton még utoljára kikísért az ajtón, fekete szemeivel vágyakozóan nézett amíg be nem csuktam az ajtót. Ahogy minden reggel. Ma már nem. Ezentúl a kutya se kísér ki. Outdoor dog lett, valahol messze. Letisztulnak a dolgok, és kezdünk hasonlítani a téli önmagunkra. Határozottan tetszik. Sok volt már ez a nyári őrület. Örökké nem izzadhatunk. Lassan felvehetjük azt a kabátot, és álmodozhatunk hóról. Jön a board szezon... A másik megőrülés, ami befagyasztja ezt a kaotikát. Jégbe zárja a mentát. Szétcseszi az atomokat. Ne is folytassam. Hulljanak a levelek, kattanjunk mi is valamire! Akárcsak Misi, a pék.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.