Saltedfox

"Do you know the dance of the eggs?"

-kérdezte Fernando. És azzal a kisfiús mosolyával máris belevetette magát, hogy megmutassa a titkot. Olyan szép kérdés volt. Olyan bájos titok. Az egész lénye benne volt ebben a kis dologban amit megosztott velem. Nem is igazán titok. De az a fajta dolog,aminek megértéséhez elengedhetetlen egyfajta lélek. Amiből Fernando szakított nekem egy darabot. És aztán 24 éves lettem.

Egy hónapja leszek lassan a La Plaza éttermemben. Dávid is csatlakozott a csillagmenet alá, és már része mindannak ami ott folyik. Ami lenyűgöz. Túl vagyok két érdekes és mámoros estén, amikor is túl sokat ittunk, és sokat beszélgettünk Rubennel. Életről,ételről,és ahogy a kettő kapcsolódik. Ennek köszönhető az ami tegnapelőtt történt. Sokan fotósként ismertetek meg, és úgyszint sokan szakácsként, és az is tudvalevő hogy régi vágyam az  étel fotózás. Tehát... Nem fejtem ki minek a kombinációja ez, talán nem olyan bonyolult kitalálni. Ruben felvetette Katienek, a szállodaigazgatónak, hogy mi lenne ha én csinálnám az új étlap ételfotóit. Csak úgy, a semmiből. Katie eddig igyekezett a többi magyarral együtt semmibe venni, és most élete első pillantását vetve rám, zavartan megjegyezte, hogy nem hinné hogy jó ötlet. Ruben, legyintett és azt mondta hozd be a géped holnap. Másnap lemondták a fotóst. És ott álltam én, a michlein csillagra készített új menüsor, és a vezetőség előtt, a már oly sok mindent látott fotógépemmel, és várták hogy varázsoljak csodaszép képeket. És én így tettem. Szakácskabátban, egyik kezemben kanállal a másikban a nikonnal, ételfotóztam. Pont mint életem fiktív filmjének DVD borítóján. (bár ott egy tetőn lennék) A téma nem egyszerű, és iszonyat fényigényes, és mindenképp napfényt kell hozzá generálni. Én nem tudtam generálni napfényt a -1.-en 5 perc alatt. Ellenben utasítgattam Katie Davist- aki heteken belül Obamával fog vacsorázni a Fehér Házban- hogy kapcsolja fel, és le nekem a melegítő lámpát.Érdekes helyzet volt.De legalább már tudja a nevem. A fotózás után végigkóstoltuk a menüt, és szavak nélkül közösen megegyeztünk benne hogy ez tökéletes. Ruben nem is kérdezte. Tudta. Ez már másról szól. És mi csak azt lestük hagytak-e a többiek maradékot. Megkezdődött a morzsák háborúja. 

Nagy dolgok ide vagy oda, egyedül én tudtam meg aznap hogy, hogyan táncolnak a tojások. Félek nem tudnám úgy átadni, nyál nélkül, és főleg nem írásban ahogy Fernando előadta hogy mi az a tojások tánca, ezért soha nem tudjátok meg. De egy dolgot elárulok. Ha szívvel is főzöl nem csak ésszel, a tojások táncolni fognak. És ha ők táncolnak, te ragyogsz. Nah tessék ott a nyál...