Tudjátok, van az úgy hogy elesünk anélkül hogy megcsúsztunk volna. Hirtelen, és megmagyarázhatatlan, és fájdalmasan szánalmas események fröcskölték össze az idei valentint. Méltó régi nagy híréhez. Ó véres valentin, csak úgy épp hogy csak átsütve kínáltad ,majd a napodon szénné égettél. A világ végén is utolért a végzetem, majd lebaszott egyet egy péklapáttal, és volt egy pillanat amikor fel sem akartam állni. De kiderült hogy egy öreg chilei hoteltulaj nem csak vicceket tud mondani, hanem a frankót is. Sajnálom ha kusza, ilyen volt ez az egy hét is, ami megfelelt egy elbaszott életnek is. Pont annyit értek amennyit Ti is. Lófaszt sem.
De hééj, van bankszámlám, egy hónap után! Az út felé pedig egy durván esős, ámbár napos időjárással megtűzdelt száguldozás volt. Úgy mentünk át a szivárványokon mint a Schumacher a Dunlop gumik alatt. Csak fordítva. Gyorsan. Ami itt elképzelhetetlen. A sebesség legenda. Felfoghatatlanul lassú egy élet ez. Talán ezért lehet az átlag életkor a szigeten 70 felett. Isle of Arran a csönd szigete ahol igazán lehet csak kiabálni. Hiszen jobban hallani. Pitch black, ahol egy zseblámba ezerszer többet ér. Ahol három nap alatt kifordulhat önmagából az ember. Egy hónapja itt vagyok, és minden eldeformálódott. De milyen szép is tud lenni a tökéletlenség. Akár tökéletes is. Mi a különbség?
Everything is possible. Isn't it?
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.