Céltalanul mentem előre a sima érintetlen homokban, ezúttal dél felé. Ahogy az lenni szokott Kasha , Rod kutyája rohant felém szemből. A kabátom már ismeri a mancsait. Együtt haladtunk tovább majd, aztmondta van egy őrült út egy kis park felé ahova régebben járt. Sok fóka és madárkolóniák vannak arra. Megvizsgálta a cipőmet, és megállapította hogy így nem lesz jó. Rámnézett és egyből értette hogy nem érdekel a cipőm. Megmutatta az út elejét, a nádasban. Egy kis patak volt maga az út, sűrű nádassal tarkítva. " Follow the path, mind your step" és csak és csak is az utat nézzem , mert méter mély pocsolyák, és csúszós sziklák rejtőznek a moha alatt. Pár méter után értettem miért csak kevés embernek mutatta meg. De amikor végig másztam a mocsaras 'utat', megtaláltam. Ott voltak. A fókák, a madarak, egy szikla egy kis tóban. Felmásztam a sziklára és kitisztultam. Minden méreg elillant belőlem. Ezért jöttem ide. Végre megtaláltam. Az utat végigfotóztam, de ott a sziklán valahogy eszembe sem jutott. Még visszatérek oda. Kitapostam már az utat. Megannyi út közül ezt a legjobban.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.