Andre, az új portugál kitchen porter a legjobb dolog ami történt velem skóciában. Valószínüleg bárhol haverok lennénk, de itt különösen szükség volt rá. Fiatal, bármiben benne van, és vele sem lehet megbeszélni, hogy egyszer feküdjünk le időben. Beszélgetéseink olyanok, mintha már évek óta ismernénk egymást, ezért nem hánytorgatjuk a múltat, és a sablonos faszságokat. Egyszerűen csak beszélgetünk, filmekről, sorozatokról,balesetekről, dohányról, vagy arról, hogyan lehet egy nap,egyidőben, két csapdával, négy patkányt elkapni.
"Oké én feszítem, te meg húzd."- "Húzzam? Hogy a faszba gondoltad ezt?" - Úgy hogy a feje be akadt, húzd ki!" -"Legalább had nyeljem már le a reggelimet". -"Húúzd" -"De ne úgy, leszakad a lá... aztaku.. áhh.. fuckk"
Azzal Andre lenyelte a reggelijét, én meg egy csokor patkánnyal a kezemben, kisétáltam a kukákhoz, ahol megkérdeztem Andrét hogy ezt most az szelektívbe , vagy a simába kell tenni? Ezidő alatt Luis azon gondolkodott hogy van angolul a nem érzem jól magam, csak felejtsük el a patkányokat. De a tény hogy két csapdába is két patkány egyszerre lelte halálát, felejthetetlen.
A tetemeket magam mögött hagyva a skót nyárról álmodozva, feldideregtem magam a szobámba. Megfogattam hogy legközelebb meleg helyre megyek. De tudjátok, sosem voltam az a fajta aki éveket vár a tervezgetéssel. Ígyhát elindult az ausztrál vízum kérelmem.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.