Az egész akkor kezdődött amikor csütörtök este fellökött a szél egy teli kukát. Orkán erejű vihar volt, brutális sebességű széllel. A bár zárva volt, mert már nincs ki dolgozzon ott. Rolandot kirúgták, Alex lelépett. Movie nightot tartottunk Andréval, Juannal, és Hediával. A szél pedig pusztított odakint. Még nem is sejtettük mi vár ránk másnap.
Reggelre a szél minden vezetékkel kapcsolatos dolgot felemésztett. Szétcseszett egy erőművet innen többszáz kilóméterre, aminek eredményeképp az egész sziget áram nélkül maradt. A reggelit minden gázzal kapcsolatos dologgal összehoztuk, de tudtuk hogy a neheze csak az este lesz. Telt ház. Persze minden foglalást lemondtak, mivel nem lehetett bejutni a szigetre(még most sem) ugyanakkor kijutni sem. Az emberek persze megpróbáltak menekülni a két fokos, meleg víz nélküli, sötét hotelból, mert pletykák röppentek fel némi áramról Brodickban. Nem jutottak messzire. Aztán bekövetkezett. Európa legsötétebb szigetére, leszállt az est. A totális sötétség illúzióját csak távoli vészgenerátorok zaja zavarta meg. Fejünkre zseblámpát kötözve, nekiláttunk a szellőzés és áram nélküli konyhában kiszolgálni az ittragadtakat, és a helyieket akik nem jutottak ételhez. A legviccesebb éjszakám volt az életemben. Lámpáink fénye, fénycsövekként táncoltak a füstben. Ijesztgettük egymást, és bóklásztunk a horrorfilmbe illő hotelban. Rod rémtörténeteket mesélt halott kislányokról a mosodában Hediának, majd felküldte oda. Szívesen megnéztem volna mi lehet kint, de a vihar lehetetlenné tette azt. Este gyertyákkal és takarókkal és 12 liter ciderrel felvonultunk a már három fokos konyhánkba, és gyertyafénynél kártyáztunk. Eszméletlenül jól éreztük magunkat. Hajnalig ittunk, és játszottunk, mi voltunk az egyetlen kicsit melegebb és fényesebb pont a sötétségben. Végül négyen feküdtünk le egy ágyba, hogy elkerüljük a fagyhalált. Reggel egy új családként keltünk fel.
Körülbelül délre egy villanyszerelő brigád limitált mennyiségű áramot hozott össze nekünk. Úgy örültünk a fénynek, mint átoperált transzvesztita a vaginájának. Csak egy nap volt, de mégis örökké tartott. Örök boldogság volt. Ragyogtunk, és láttuk egymást tisztán. Minden megváltozott. Kicsit otthon vagyunk. Viszont még mindig látszik a leheletem a szobámban. Amiben semmi otthonos, és örvendetes sincs. Bolond ez a világ.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.