Azon gondolkodtam, mennyi féle mosdóban jártam már. Ez glasgowban a mozi wc-ben jutott eszembe. Vannak különböző országok,kultúrák,szokások. Tudjuk, ismerjük, sablonozzuk. De a mosdók. Ó azok annyira random módón, képesek berendeződni országoktól függetlenül, hogy az varázslatos. Világok közt ürítünk. A tükrökben nincsenek nyelvek. Mindenki sárgát hugyozik.
Megérkezett a negyedik hónap. Az olaszok ma szó nélkül leléptek, csak egy levelet hagytak egy kotonnal a falon. Tegnap bementünk glasgowba egy újabb magyarért. Eszter. Mostmár csak André maradt egyedül nem magyar az itt élők közt, a könnyes búcsú után luiséktól, ami annyira megható volt, hogy a taxisofőr is meg akart ölelni minket. Hedia kivirágoztatott az olaszok távozásától. Igazából nem írtam volna ezt le ha nem akarna valamit olvasni magáról. Este 9 kor világos van. Elmúltak az őrült idők. Elkészült az országunk kildonanben. Pár napja szétfejeltem a wc ülőnkéket véletlenül. Life goes on. Mindenki sárgát hugyozik.
Dávid véleménye:négyünk közül csak èn nem bùjom a facebookot a party alatt...
Én véleményem: ez a blog.hu...
Történelmi pillanatok ezek. Lassan fehéret fogunk hugyozni.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.