Egetverő összegeket tüntet el az életem. És nem látom a végeredményt. Mindíg csak a "jövőhónaptólspórolok" Csak összejön. E hónaptól már pedig félre kellett volna tenni egy kissebb összeget. Nehéz lenne büntetések levonások költözés és honi állapotaink mellett ezt véghezvinni. Többet keresek mint anyám. Ezért ő úgy érzi adóznóm kell azt a többletet. Aztán kihív sorsjegyet kaparni. Kérdőre vonnom hogy azt miért kellett. Észreveszem magam és úgyérzem szerepetcseréltünk. Nem nyertem. Ő 200-at. 
Csinálok egy teát és végignézem ahogy a filter tespedve kiontja magából minden ízét. Majd elbaszom az ízesítéssel és menzateát kortyolgatok a gép előtt ahol semmi értelmeset nem fogok msnen beszélni senkivel. Vissza akarok menni. De mégis maradnék. Nemtudom már mivan
Perpill most csak egy kis nyugalomra vágynék. Ősi ellenségemre.
A nyugalomra
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.