seggizomláz, megdagadt hüvelykujj, másnaposság. Ez jellemezte a bowling parti utáni reggelt. Ez elég negatívan kezdődik ahhoz képest , mert végeredményben jó móka volt. A bérleti díj lefogyaszthatóságát kicsit költségesebben értelmeztük a fejenként 4.-ik koktél és 7 sör után. Utána már szállt a golyó amerre nem szégyellt. Nem esett senkinek komolyabb baja. Úgy rémlik.

Rengetegszer jár az agyamban melóban hogy egy szép napon megmutatom a főnökömnek az ÁNTSZ igazolványomat és elégedett vigyorral az arcomon arra a kérdésre hogy "ez most mi?" azt válaszolom hogy "szopás Szabolcs, szopás" Alapjába véve nem olyan rossz fej. Csak nem ért a kudarchoz. Mű türelmes. 

A másik ami gyakran jár az agyamban, sőt szinte állandóan az az út. Az az út nélkülözhetetlen. Semmi nem tántoríthat el. Végig akarom főzni európát. így 5 év kedvetlenság, kétségbeesett menekülés után talán a szakmámat is megszerettem. Sőt. Meg akarok tanulni franciául spanyolul , jobban  olaszul és konyhákon dolgozni európaszerte. Aztán fogni a cratert és visszatekerni. Majd mégmessszebb menni.Ez nem őrültség. És nem vagyok egyedül. Számos utikönyvet találtam efféle kalandorokról akik biciklivel járják a világot. Sőt! Van egy 50 éves pali aki 100-200 ezer ft-okból 4 hónapig elvan vietnámban,indiában,mexicóban.Bicóval,sátorral,konzervekkel. Miért is ne?

Lehet hogy naív vagyok. És tisztában vagyok azzal hogy nincs édenkert. De addig fogom keresni azt a helyet ahol jobb, amíg bele nem döglök.

Talán igaza van a görögnek. Venni kéne egy szigetet. Meg sok kecskét

Százat