Saltedfox

Mielőtt elhagytam volna minden pénzemet,iratomat,a kabátomat, az önbecsülésemet, majd gyorsan a várost, azon gondolkodtam ugyan mi rontaná el azt a bizonyos csodálatos napsütéses szombat délutánt. A karma. Fasszopó karma.

Minden ott kezdődött a Fridays dohányzóban. Az új báros gyerek zoli ismerős volt és lassú. Mondták. AZ előbbit meg magam állapítottam meg. De ez az észrevétel napról napra elavult. A feszültség egyre nagyobb a két dolgozó klikk között. Van a régi istenkomplexusos brigád kontra új és nagyon régi istenkomplexusgyülölő brigád. Utobbiba tartozok én is. Koko valahol a kettő között van. Vagyis hát inkább ha az első csapat tatabányán van a másik budapesten van ellentét arányilag, akkor Kokó a holdon. De kokó szerintem szeret ott lenni. legalábbis nem panaszkodik.

Megpróbáltamrávenni hogy jöjjön el velem szórakozni igényes helyekre. Nem csak a coronita meg a dokk létezik. Elvittem instantba , monóba , corvinra, stb. És valamiylen szinten élvezte. Valahol ezen a síkon járhattam magamban amikor arra lettem figyelmes hogy a dohányzóban a báros zoli arról beszél valakinek hogy bimbóig érő rastája volt. Elkezdtem odafigyelni. Megkérdeztem nem e hívják zolejnak. De. Volt -e balaton soundon. Volt. Volt e ott barátnője. Volt. Hogy hívták? Dzseni. Dzseni az oroszlányi vörös démon. gyermekkorom első lányfélesége. Az első érzelmi kihágásom. Dzseni.

És tényleg. Ő volt az, Zolej akivel találkoztam oroszlányon is , a teszkónál is ahol loptak és lebukott. Zolej akiről oly sokat hallottam. Akkor menjünk basszunk be meló után , váltották egymást a sorok a nagy beszélgetésben. Oké. Gyere te is kokó csak ne égess. Hangzott magamban. Forradalmi pillanat volt kilépni a vesztőből és végre egy általam kihaltnak hitt formával hepajkodni indulni a budapestnájtba. Először hozzájuk, aztán vissza a városban. Hajnali 3kor. instant zárva. Szilvuplé zárva. Mono nyitva. Monobabe. Nincs meg a tárcám. Kizsebeltek. Eltüntem,mostmár nem létezem. Nincsenek irataim, nem vagyok sehol. Nincs pénzem, nincs semmim. Nem vagyok. Iszok a sörömből. Másom nem maradt.

Tegnap már egyhete 0 forinton tengődtem. Egyfolytában azon járt az agyam hogy ez a karma büntetése hogy ne költekezzek annyira. Aprókból vettem zsömlét és mások sajtjával fogyasztottam. Vagyora reggeli tea. Egy csöppet sem szenvedtem. Valahol mélyen élveztem is , felszínesen pedig kifejezetten vicces volt. Bicóztam. Mindíg egyre feljebb olcsó és fárasztó ahhoz hogy otthon is olcsó legyen az hogy alszok. És kurva jó. Éjszaka a budai hegyek sötét ösvényein repeszteni könnyárban hunyorogva alattad a panorámával. Alattad mindennel. Egy 45°os lejtő alján zihálva felvettem a telefont. Anna. Hogy baj van. Miki Anna Peti kombó. Nem tudtam elképzelni mi hiányzott még. Azt az élethelyzetet ami ebben a témában zajlik már 2 éve időről időre felkavarja valami. De már jóideje nem kavar fel engem csak idegesít mint egy szunyog akit végignézel mikor beléddöfi a szívóját. Az elmúlt két évben voltak megrázóbb dolgok is a kapcsolatunkban mint hogy a miki beszállt 3iknak. A mondat legkevésbé sem legdurvább értelmében. Mi sosem szakítottunk. És soha nem is fogunk. De sosem jönnénk újra össze. Ezt el kell fogadnia mindenkinek. Vagy nem. That's all.

Tegnap újabb önfeledt 14 óra a frájdéjz művekben aztán immár kölcsönpénzből egyedül nekivágtam a búfelejtésnek. Corvin tető irie maffia ss. Utoljára göröggel voltam. Görög. De rég láttam. Felhívtam. Bakegér. Mentem. Aztán mentünk. Kiderült hogy ő is tetőre indult csak nem volt kivel. Aztán idevezényeltek engem fentről. Vagy mi. Odaérvén lehelyeztük gönceinket egy ülő alkalmatosságra és belevetettük magunkat a lágy reggie és dancehall zeneorgiába. Miközben a dani tekert lefényképezett egy fotós és a kezembe nyomott egy papírt. Zsebre vágtam és halucináltam tovább. Tompult a világ és ez így volt rendjén akkor. Nem akartam már semmit. Kis nyugalmat és elbiciklizni egy végtelen erdőbe. Itt van tessék a tavasz és a tervek tárháza. És a fő probléma a pénz, még annyi sincs hogy... aztán kitudja már mire gondoltam. Talán annak az anyjára aki ellopta aznap este a kabátomat. Néma tüntetés a tél ellen? Hazafele jó idő volt. Görög vett nekem egy gyrost. Már tényleg nem volt semmim.

Most itt ülök oroszlányon a szobámban. Előttem egy karton túró rudi és körte lé. Mint a hazatért rosszgyerek aki az anyja előtt már nem használja a csúzlit. Tökéletes. AZ idő és a hely kényszerít arra hogy holnap martinnal megtaláljuk azt a végtelen erdőt. Irány a vértes. Jelentek egy nap betegséget hogy normalizálódjak aztán nemsokára fizetés és minden visszatér a normális kerékvágásba. Már nincs sok az idillig. És mi sem bizonyítja ezt jobban mint hogy itt a tavasz.

És amikor belenyúltam a zsebembe hogy kivegyek egy zsepit. Találtam egy névjegykártya szerűséget rajta egy honlapcímmel. Partykepek.eu nemtudtam mire vélni, megnéztem és megláttam egy képen azt a petit, akit sose látok.