Saltedfox

76-ban született Somogy megyében. Ezt még biztosan tudta.És talán a nevét: Laci. Bár ez most ott a margit híd és a szigetvég találkozásánál lévő padon egészen jelentéktelennek tűnt. Elveszett, túllőt azon a célon is ami már rég nem volt cél számára. Nem is voltak céljai. el sem tudta már képzelni hogy érte el magában ezt. Nemsikerült annyit innia hogy ne tudjon gondolkozni. Pedig igazán megtett mindent.   Amikor még családos volt szeretett úszni. Minden héten elvitte a fiát Bencét a Komjádi uszodába. Addig élvezték a klór és a szauna túlhevtett bükk szagát ameddig csak meg nem éheztek. Otthon már várta őket a család hiányzó láncszeme valami aktuális étel-őrültségével. Nem tudott főzni, de mindent megtett hogy ezt leplezze. Ezt a férje is tudta. Bence meg ezen nőtt fel. A családi idill ennek ellenére egészen estig el szokott tartani. Laci esténkét egy két cimborájával rendszeresen meglátogatta a lakótelep egyetlen igazán lepusztult kocsmáját. Végeláthatatlan történetek csodálatos múltakról, és tervezgetések az egszerű jövő felé. Ez ment minden este. Laci mocskosul unta idősebb letisztult cimboráinak "csodálatos" történeteit. Túl szépek voltak.Nagyon jól tudta hogy Berci bá sosem volt hajós kapitány és nem volt mesterlövész vietnámban. Mégis mindennap végighallgatta ugyanazokat a sablonos hőstetteket, amikből lesírtak a tegnap esti akciófilm általa is látott csúcspontjai. hazaérve mindíg nagyon ingerült volt. Elsősorban magára amiért nem képes kitűnni ebből a közhelyből amit életének nevez. Hazaérve a felesége Zsuzsa már csak egy célpont volt aki kihívja maga ellen a sorsot. Tudja hogy ilyenkor megy haza és hogy részeg. Miért kell nekei ezen felhúznia magát. A gyerek is csak felkel. Két hónapja ütötte meg először. Akkor napokig bántotta a dolog. De nem engesztelte ki. A gyereket vígasztalta. Mint mindíg. Ha Zsuzsát bántotta Bence kapta a bocsánatkérést. Ez nála így rendben volt. úgy vélte. Reggelente felkelt és a ház előtti buszmegállóban várta a 102es buszt. Szerette ha eltud szívni egy cigit amíg megjön. Zsuzsa a cigivel is basztatta. De a gyerek előtt sosem gyújtott rá. Nem értette miért hergelei magát ezzel kora reggel. felszállt a buszra. Nem kellett bérlettel bajlódnia, BKV-és volt. A moszkva téren felvette a 96-os buszt és este hatig azzal töltötte munkáját hogy fel s alá vánszorgott a deák tér és a moszkva között. Végig gondolkozott. Nem volt elégedett a családjával, a munkájával és a barátaival sem. Haza felé aznap korábban betért a kocsmába. Örjöngve üdvözölték műbarátai egy egy fröccsre invitálva a korai betérés végett. - Ma van a születésnapom. Mondta. Hazudott. Fel akarta magát vidíttatni. Aznap nagyon hamar lerészegedett. És tetszett neki hogy ilyen ravasz volt. Nem fizetett semmiért. Hajnali 3kor a kocsma bezárt.Még nem vágyott haza. Zsuzsa már számtalan nem fogadott hívással bélyegezte meg telefonját de azt méginkább leszarta. Egy hajléktalan új barátjával nekiindult a városnak.Egyenruhában, részegen, pénz nélkül.Egyre inkább bizonyítási vágy tombolt benne. Csaba a hajléktalan kísérője már úgy ismerte meg Lacit hogy ő a BKV vezérigazgatója. Egy petőfi híd közeli parkban fiatalokat láttak piázgatni az olmos  lámpafény alatt. 3 fiatal srác és egy lány voltak egy igen elcseszett szobor alatt. Borozgattak. Laci odalépett hozzájuk és bort kért, -Hogy ma van a szülinapja. A fiatalok szívesen kínálták mert nem egy csöves tarhálását vélték felfedezni hanem egy részeg ünnepeltét. Elbeszélgettek.Laci csodálatos múltról számolt be nekik. Szép barátnők, csodálatos család, sok pénz és egy halott fiú. Maga is belekomorodott.Eltelt vagy másfél óra a sztorizással és laci hamar nagyon részeg lett és már nem tudott épp ésszel elbeszélni. Csaba elbúcsúzott és a fiatalok is lassan. Reggel a szobor talapzatán ébredt a saját telefonja csörgésére. A főnöke volt. Többet nem kellett bemennie dolgozni. Utaspanasz és a mai kihágása okozta kellemetlenségek miatt nem felel meg a közlekedési vállalat elvárásainak. Nem zavarta. 300ezer forint végkielégítést kapott. Zsuzsának nem mondta el hogy kirúgták. Aztmondta megtakarított pénzt. Az elkövetkezendő hetekben nagyon bőkezű volt a kocsma vendégeihez. Két hét alatt eltűntette az egész pénzt és a fizetését is. Zsuzsa ezt nem bírta tovább és hazaköltözött Bencével az anyjához. Laci nem tűrte hogy Bencét elszakítsa tőle de belátta hogy nem tudja most hová tenni a helyzetét. Eladta a lakást.Sosem látott annyi pénzt. Ahogy eljött a nyár Laci elegáns ruhát vett fel és nagystílű vendéglátóhelyeken adta elő magát. Mindíg másnak. Volt ő pilóta, cégtulajdonos,feltaláló. Tapadtak rá a nők, és ő úgyérezte akármi lesz is ő most boldog. Boldog volt.  Egészen a nyár végéig. Ameddig is a magase tudja hova befektetni kívánt pénzéből szinte semmi nem maradt. Még mindig látta az alagút végén a fényt.Visszatért kocsmájába és cimboráinak elmesélte hogy Peruban járt. Ahol kirabolták.Az egész kocsma sejtette mi történt és aznap este nem kapott annyi figyelmet amennyit várt. Ez eltántorította. Figyelte ivótársait akik egyre újabb alkoholista reménységeket vélnek meghívni körökre. átlátta. És Csatlakozott. Amíg tudott. Egyik este amikor lefeküdni készült a telep mögötti parkban, egy terhes hajléktalan asszony szólította meg. Segítséget kér tőle . Megkérte hogy éljen vele. Laci ezer örömmel segített. Hihetetlenül magányosak voltak mindketten. A nő a margit szigeten lakott egy lugas alatt. Laci odaköltözött. Teltek a hetek és Laci egyre inkább elvesztette az identitását. Az iratait a dunába dobta és utána köpött. Nem volt rá szüksége. iatal párokat szemelt ki tarhálásra. Másoktól félt. Szánalmasnak érezte magát. Mindenkinek egy csodálatos életről számolt be. AZthazudta keresik de a fia halála után már az utcán akar élni. Szégyelte magát hogy a fiával dobálózik. De élni akart. Akárhogy is. Naponta 500-800 forintott gyüjtött össze ebből zsemlét meg kannásbort vett. Lassan csatlakoztak hozzájuk néhányan. is kupacot alkottak a sziget jobb oldalán. Segíítettek egymáson ahol tudtak de mindenki leszarta a másikat. A nő miután megszűlt, a csecsemőjét a dunába dobta,majd elhagyta a társaságot. Laci akkor tényleg úgyérezte hogy meghalt a fia. Az aznapi egész bevételét borra költötte és kiült éjszaka a dunapartra. Nézte a folyót és próbált nem gondolni semmire. Elveszett, túllőt azon a célon is ami már rég nem volt cél számára. Nem is voltak céljai. el sem tudta már képzelni hogy érte el magában ezt. Nemsikerült annyit innia hogy ne tudjon gondolkozni. Pedig igazán megtett mindent.  Lehúzta az utolsó kortyot és egy számára kedves dalt kezdett dúdolni :

"Keresném az ellopott időt
Maradnék de nincs mire várnom
Elfutnék a kérdés elől
Hogy merre visz az utam
Ha véget ér a lassú tánc"

Majd lassan süllyedni kezdett és átadta magát az áramlatnak. Már nem gondolkozott. Csak szorította magához a súlyos követ amit az életéhez hasonlított. Észre sem vették hogy eltűnt.