A tegnapi napot rendezte :a sors. Miután fent voltam andinál, csinált tojásos krumplit és végignéztük az életét képekben az új laptopján, majd elkísért a moszkvára ahol nyilvánvalóvá vált hogy lekéstem az utolsó vonatot, szakított velem. A poén az hogy ő még ezt nem tudja.

Miután lelettem rázva azzal hogy most dolga van mennie kell, elleszek? [hogy a picsába ne lennék el egyedül pesten pénz nélkül éjjel] elbattyogtam a fridaysig lacika tartozása leróvása miatt meg a leviért hogy nyújtson lelki támaszt ezügyben mert csak ő tud. Egyik sem jött be, nem dolgoztak. Viszont rávettem a Renit és a Bettit hogy menjünk a Liszt ferenc térre piálni. Pont ahogy egyhónapja azon az estén amikor összejöttem az Andival. Jött a kokó is egy cigivel csak hogy előtörjenek a szavak. Már az éjjel nappalinál rájöttem hogy valami nem okés a levegőben. Majd kicsattant az első : "és, andival minden oké?" és akkor belémtört a kibaszott felismerés hogy : Bazmeg! Mindenki tudta. Csak én nem akartam. hogy lehettem ekkora fasz. Na hogy. Így. Biztonság kedvéért rákérdeztem hogy az andi összejötte újra az ex petivel és azt kaptam rá hogy : "Tényleg nem beszélt neked erről?" Hát nem. Végignéztem ahogy 5 órán keresztül egy rohadt puszit nem ad, és akkor sem esett le. Akkor sem esett le amikor láttam wiwen hogy frissítette az adatlapját de fent hagyta az exes képeket. Semmi nem esett le. Egy kicsapás voltam az életében, búfeledés. És kivétel nélkül mindenki tudta hogy ez lesz. Csak én nem. Pedig nyílvánvaló volt. Nyilván. Volt. Így jártam. Megint.

Erre annyit mondok BlaBla :

Mikor azt mondta, hiába hisztizek, hiába kérek bocsánatot, már késő,mert
Mindennek vége, fizessek érte, igyam le magam valahol,
Erre nevetni kezdtem, összeestem Ő tátongó szemmel csodálkozott,
És a biztonság kedvéért rákérdezett, megértettem-e, hogy mit mondott?
Hát értem én, én ne érteném?
Nagyon is értem én, én ne érteném?
Én ne érteném?
Én ne érteném?
Hát értem én.

Nem vagyok én hülye.