Megint sztróberizünk. Tegnap leszedtünk kistermelői mennyiségű epret anitával a kertünkben. Megismerkedtünk egy kert faunájával és flórájával és még egy csigával is fotózkodtunk. Ami délután következett az nagyon partigyanús volt. Egy 5 perc alatt leszervezett találkozás a hegyen majd 20 embert és 20 liter bort eredményezett. Lehányt lépcsők széttört üvegek amin ma már az oroszlány 50 túrázói tapostak. Szégyeljük magunkat. Ez nem volt szép.
A mai help bár unalmas volt, egész szórakoztató. Sapkakötést tenni a miki sokéves dús rasztájára kihívás volt de megoldottuk egy először fiúnak vélt lánnyal akinek nem tudom a nevét. Hazafele vonat semmi nafta, ahogy a régi szép időkben. Balatonra nem jutottam le mert fizikai és idegi állapotom nem alkalmas új dolgokra ma. Főleg nem 4 órás utazásra. Ami nem új, csak idegesítő. Szóval az elérhetetlen Dávidnak üzenem (jah amúgy az internet is létezik mint olyan te náci) hogy bármelyik nap kész leszek az útra csak ma nem. A ma este epermámor és a feledés jegyében telik.
Nem tudom ilyen egyszerűen elfelejteni Őt.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.