Akkor kezdtem igazáőn kényelmetlenül érezni magam amikor már az összes öreg cigányasszony "petike drágám" nak hívott és etetni akart. Anyám. Hajnali 4ig tartó számomra semmi élvezetet nem nyújtó intervallum volt ez. Még a gyárilag nemes gesztusok is fusztráltak vagyis inkább undorítónak találtam. Például amikor egy százkilós és oszd el tízzel éves kölök odaszól hogy : - Hee! Ke sör? Házzák? - Nemkösz. Amúgy. Biztos. Jófej. Meg minden. Nah jó erről a témáról kattanjunk is le.
Már elkezdődött a help és én még itthon vagyok. Végülis mindegy is mert délutánra kell az energia gyerekszigetre ahol járőrködünk bizony. Szépen. Katonásan. Csak kár hogy odarendeltem egy tucat új embert a pecsa elé és azt se tudják mi a stájsz. Többek között a Zolejt. Jah. És andi felhívott tegnap. És azelőtt is csak nem tudtam felvenni. Majd várt egy guszta levél iwiwen. Válasz. Egy hétre az smsre. És nem egészen olyan amit vártam. Nem tudom eldönteni pozitív vagy sem. Olyan szeretlek is meg nem is levél volt. Amiben az a furcsa hogy eddig nem tapasztaltam a szeretlek részt. Hmm. Nemtudom. Még az is lehet ma összehoz vele a sors egy találkát. De most GYEREKSZIGEEEET. Hogy keveredek én állandóan ilyen köcsög helyekre...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.