Hát a tegnapi welcomeom beváltotta a hozzá fűzött reményeket. Krisztikével meglátogattuk az új Nagy familia beruházást a Randevú cafét. Szép lett. Meg kell hagyni. Pezsgő mer mérne, sörrel. Az üveg felénél megjelent anita és kis barátnői hogy kulturáltan szórakozzanak. Idővel csatlakoztak hozzánk. Majd hosszas beszélgetésekbe kezdtünk a jövőről , munkákról, pestről. Arról a bizonyos "ezen a ponton kúrod el az életed"-ről. Itt én is komolyabban elgondolkoztam az egészen. Még mindíg álommunkának tartom magamnak a partifotóst és a bicós futárt. Ideig óráig még elemeztük ki hol szeretne elhelyezkedni, majd kiki nyugalomba mi meg csárliba hajtottunk tovább. Csárli. Nah itt voltam kurva rég. Fúte. A sok ismerős arc karesz bá a bányászmosolyával Miki a "basszunk be" kántálásával, a zenegép a madconnal mind mind feltéptek egy régi sebet ami alatt patakokban folyott a mámoros szombat esték kaotikus egyvelege. Amikor még nem volt semmi csak szombat meg péntek és csárli meg anya adj egy ezrest. Aztán ha az ember kapott volt pénze cigire meg két nagyvadászra. De valahogy mindíg több lett. Vagy a pénz vagy a vadász. Szép volt. Tegnap sem hazuttolta meg magát ez az érzés. Annyi külömbség volt hogy nem anyu adott és nem ezrest és nem két nagy vadász volt. Jóval több. Aztán ahogy borultak befelé a tömegszázalékok úgy folytak össze az arcok egy nagy képpé. Hálaistennk ezzel akkor mindenki így volt. Még a laci is letolta a képét debrecenből. Ill most egy panelból. Hajnali 4 fele hagyhattam el a helyet. Nyugalomban, békességben, édesenkesernyésen. Ez a kép a semmi címet kapta. Pedig minden rajta van. Még egy bólya is.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.