Saltedfox

Különös dolgok tudnak járni az agyamban az ablakomon kihajolva cigizés közben. Arcokat rakok össze az elmúlt aktualitásokból és sosem várt gondolatokat hozok világra. Hiányoznak emberek akiket nem akarok a közelemben tudni, és gyűlölök embereket akik nélkül csak szenveddés a lét. És mindezt sehogysem tudnám érthetően megfogalmazni.

Szó-szó az elmúlt héten édesanyám joggal mondhatta hogy "mindennap más lányt hozol fel?", mert így volt. Nemértem. Bár alapvetően is egy érzelemtömött ember vagyok gyakran elönt a szeretehiány de valahogy ez most nem függ össze ezekkel. És még csak nem is a dugásról szólt. Mert bármily hihetetlen hiába részegen és alapvetően szimpatikus lányokról van szó nem történt semmi. És reggel csak annyit fogtam fel az egészből hogy szarul aludtam. Ezekkel az emberekkel jóba voltam mindíg is és jóba is leszek. És pont. Itt ezennel vége is van. És sosem lesz világos. Mint ahogy az sem hogy miért érzem azt hogy ezzel vége is lenne. Hiszen budapest még egyenéőre nélkülem van. Tervezhetnék-terveztem is, de most nincs kedvem. És ez hosszútávon nem fog működni mert vészesen fogy a pénzem-köszönhetően az elmúlt napok duhajkodásainak. Pedig vágyom oda. Bizony. Csak lassan. Sok cimbora fog ott várni akikkel kitömhetem a hétköznapokat. Ezek közül az  nem mindenki szerepel eme blogban pedig a fejemben főszereplők.Olyan kaotikusan tévednek el az agyam útvesztőjében mint a terveim. Sokan optimistának és határozottnak ismernek. Az is szeretnék mindíg lenni. De rendszerint elbaszok mindent. Sasszézok a bohémélet és a valóság között. De lassan döntenem kell a kettő között. Barcelonát nem nem fogom hagyni. Azt már nem. Az lesz az utolsó bohém elem.

Felhívott ma este 8 körül. Megkérdezte itt vagyok-e? Azt feleltem hogy nem. De Jövőhéten máshogy lesz. Hiányzott a hangja de közben minden porcikáját gyűlöltem azért amit vele tett. Amit velünk tett. És onnan már nincs kiút... Én szóltam.

Én szóltam