Akkor tudatosult bennem némi poszt halálfélelem amikor kiszálltam abból a fehér mercedes-ből ,amikor is felfogtam hogy mellettem egy cionista büntetett előéletű zsidó gyerek ül akinél egy házilag előállított pokolgép van, a barátnője baszogatja és zavarja a sofőrt aki úgy be van tépve hogy alig lát, a blahán a piroson áthajtva 90el egy balról érkező buszt épphogy kikerültünk és ráadásul még késésben is voltunk.
Az egész úgy kezdődött hogy elindultam bicózni. Király volt érezni megint a manuális sebesség gyönyöreit. Fülemben ordít a kasabian fire-je, én meg csak tekerek a rakparton. Krisztikével az astoriánás találkoztunk, vételeztünk egy üveg bort és bementünk nemkis protekcióval ingyen a tűzraktérbe. A bor elfogyott ,béláék megjelentek a többit csak sejteni lehet. A túlélés után kuruékkal meeting keletiből akik bezony paul van dyke ra érkeztek a fővárosba. Kis kitérő a tűzraktérbe velük majd, eltávoznak mi meg a tűzmadarak zsonglőr egyesülettel maradtunk a vip zónába. Mindenki valami ritka kábszert szív orrba és itt nekem már előkerültek a gátlásaim. Foskész idegen emberek voltak ezek. Nem volt szimpatikus helyzet , így hát továbbálltunk az instanba ahol nem az volt aminek lennie kellett volna. Ígyhát otthagytam csapot papot és hazatekertem. Beelőztem egy rendőr bácsit akivel jobb lett volna nem találkozni, de hálaistennek még a kresz nem ismeretem , a lámpa\mellény nélküliségem sem zavarta. Itthon meg folytattuk a "családi" hétvégét julcsival, predivel. Pedig én csak biciklizni indultam....
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.