Hétfő reggel furcsamód már 10kor fent voltunk és a marci is visszaért suliból. Ennek a különös eseménynek az oka az lehetett hogy bekötötték a T-home-ot szerény hajlékunkba. 100csatorna bámm és azóta nem voltunk sehol. ill. Ez nem teljesen igaz de nem ittunk és nem pajzánkodtunk. Már hétfő óta minden este elmentem a Zitáékhoz. Vicces volt hogy itthon nem nagyon tudunk mit enni ,náluk meg egy gigantikus plazmatévén fifáztunk és a lakásban deszkáztunk. Mintha 10 év után újra közelebb kerültem volna az unokatesóimhoz. Meg a gyermeki énemhez. Na jó az talán eddig is jelen volt. Hmm. Nem vagyok a héten dolgozni. Viszont a vasárnap vicces volt. ment a biznisz a sláger búcsúpartin(vagy remény v. mi a faszom tökmindegy) 13 koncerten voltam és még fizették is. Csak szarrá áztam. Mert ázni szar. Kiv valakivel ázni direkt. Ahhoz meg jól ki kell lenni. Meghá... nah  Akinek homályos lett volna az előző blog azt megnyugtatom nekem is az a helyzet amit leír. Foggalmam sincs mit csinálok és hogyan. Úgy vélem katasztrófálisan, a tartásom egyenlő egy vaníliás pudingéval. Viszont nincs minden veszve. A magánéleti válságomat leszámítva tökéletesen halad minden. Úgy nézki lesz mit a fa alá tenni és megtaláltam azt az érzést is hogy második otthon.Ami érdekes és nem is hiányzik az az imént említett szórakoznijárás hiánya. Fura. Tervezgetünk és szép jövő állhat előttünk ha faszák leszünk. És azok leszünk. Mert we are a passangers.

és van édzsbióóónk