Egészen a tegnapi napig nem éleződött ki bennem semmi féle negatív gondolat. Nem is negíatív, szomorú. Feldolgozás alá vettem hogy hiányozni fognak ezek az emberek és nemtudom hogy ehhez ez a buli kellett e hogy felismerjem a tényt. Mármint, biztos annélkülis jelentkezett volna, de a buli rábaszott egy lapáttal. Véget ért Marci regénye is, vele életem legjobb könyve, és életem ezen része. Ilyenkor átjárja az embert az az érzés hogy amit eddig csinált az lófasz volt. Felfoghatatlanná vált az eddig oly egyszerűen emlegett mondat : "Megyek Floridába" Hát megyek baszki. Azta kurva.

Válasszátok ki a lejátszóból oldalt a berlin callingot. A tegnapi másnap az bizony másnap volt. Együtt szenvedtünk mindenféle pózban otthon. Evett,én,Dávid. Evett elment, Dávid maradt vasárnap. Ittunk egy sört a pincébe hogy annak az érzésnek is része legyen a Dávid milyen a pincében sört inni. Megdobta a másnapot és aznapot készített belőlünk. Sose röhögtem még olyan felszabadultan mint akkor mindenen. Örülök hogy ilyen humorunk van. Most itt ülök pesten, talán utoljára ebben a lakásban. Megírom ezt és leadom az orvosi papírokat és az erkölcsit. Fogom magam és hazamegyek. elcsomagoltam a  fogkefémet, a többi cuccom már otthon van. Valahol a világban már egy kéz arra készül hogy felvegye a kagylót, és felhívjon. "Mr. Csakvari your ticket is posted. Welcome to the World of Princess Cruises." Nah mostmár félek.