Körülbelül oylan feelingje volt a Bence ágyának a Gödör szinpadján mint a jóbarátokban a Centrál Perkben a fotelnek. Aztán fogytak a fröccsök és én barom állat kitaláltam hogy vigyük haza hozzá az átmenetileg ottragadt ágyat. -Dehát a negyediken lakok. -Dehát eleget ittunk. Jah. Eleget
Az út nem volt vészes de a lépcsőház! 2 virágcserép minusz, egy dühös szomszéd, egy segítőkész(kriszti álltal munkára fogott) és már fent is voltunk. NAgyjából ez volt a nap tetőpontja aztán jöttek a gödörsörök meg a kérdések hogy mit keresek még itt. Hát jogos. A telefonom megőrült hála istennek, az egyetlen biztos, józan dolog volt az életemben és ez is elveszett. Fékevesztett elmehullámok csapnak össze a fejem fölött és próbálom belőlük kibogarászni azt ami nekem ebből rakendról de lassan én is beleőrülök. Mostantól minden blogom végén ott lesz ez a mondat amíg el nem jön az idő : menjek máá. 
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.