Tavaly február elsején egy kissebb könyökbebaszás által hazakerültem egy hétre a nyüzsgő fővárosunkból. Az unalom és a bal kéz mozgáskoordináció kiesése végett unalmamban a rég kallodó blogomat nyilvánossá tettem és napi szinten frissíteni kezdtem. Velem él, velem utazik, velem szívja be a zsíros nagyvilági levegőt. Boldog szülinapot sósróka.
Ma sem csörrent még érdemlegsen a telefon. Viszont a Dávid kijelentette hogy szerdán eljön szánkózni. Tehát nem fogok megőrülni talán. Beléptünk a februárba ami már tényleg nem vicces. Gusztustalan egy ünnepek vannak itt.Valentin. Sose jött át. Akkor pont sosem volt barátnőm de valami bánat volt ezért tartósan megutáltam ezt a rózsaszín vattacukor nyálat. Farsang. Nah hát ez is. Én nem vagyok ünneprontó de a februári feelingek nálam posztapokaliptikus bohóckodások. Pedig mocskosul nem ezt hordozza. Jó lenne nem megérni itthon már őket. Igazán. Csörrenj már meg. Naa...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.