Hiányzó álmokat szarabb gyártani mint rémeket. A rémek eltűnnek és hálás vagy az ébredéskor. A felszínen már nem is nagyon gondolok hátralevő életem lehetőségein, viszont tudatalatt folyton ugyanaz : az út. Így történt ez ma is. Elindultam hát, és ugye miylenek az álmok, sok nem marad meg csak az érzés. Túl jó volt álomnak. Szar volt felkelni.
Tegnap. Zöld,Norbiék,Tatbánya. Kicsit magszakította a mindnnapokat. Bár nem a buli volt ami nyomotthagyott hanem az a négygramm töltelék. Hazafele csövelés az állomáson, ahogy régen, titkon vicces is volt. Nem fogom leírni az egészet, engem sem érdekel. Holnap már megerőszakolom a lelkemet hogy tényleg főzzek valamit végre. Dehát az ötleteimet baszhatom ha a városban a legextrémebb kapható zöldség a burgonya. Csicsókáról, meg gyömbérről nem is álmodhatok. De először inkább képes legyek felkelni dél előtt. Az a kihívás. Meg ez a kurvanagy semmitevés. Az a kihívás, basszátokmeg
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.