Hazatérvén nem kis rutinal sikerült kinyitnom az ajtót , megpróbáltam úgy állni hogy anyám ne lássa a tejszínhabot a gatyámon, és közöltem vele hogy hoztam 2 kenyeret.
Na de repüljünk is vissza az időben egy kicsit korábbra. Látjuk magamat ahogy tömöm be a táskába a két vekni kenyeret papirostul, látjuk azt ahogy tibor a hányására zsebkendőket csipeget, és látjuk ahogy képtelenek vagyunk bekapcsolni a gépet. Hopp! megvana tejszínhab. A zsíros kenyéren. És lám megvan a kenyér eredete is. Egy szófoszlány: "Tibor lehet hogy köcsög vagyok de én elviszem ezt a két kenyeret" És jönnek a gonoszok, igen már látom is! "te mit kérsz?" "-Fröccs" "akkor 6 fröccsöt kérek, én fizetem" "- 320ft" Mennyiii, bazmeg?:D Kör hívások odavissza. Egy nagyvadászt kérnék. -120ft. Egy idegen zsíroskennyérrel a szájában közeledik. Arra kér szavak nélkül hogy harapjak bele. Lili. "ne engedj smárolni ma már senkivel" Hopp és az emlékezés tisztább vizei "hoztam valami bort de szerintem szar." Pető kékfrankos 2004. "A borhűtő mellöl" Hazaút örökké. Pálinka. Jézusom. És ízlik. fene a pofámat. Egyedül. Eltűntem. Látom a buszvéget. Pad. Majdnem lehányom. Busz. "Diákot tatáig. -Tatán vagyunk. akkooor. Hova megy?"
Fáj. Soha többé nem iszok 500ft-ért ipari mennyiségű szeszt.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.