3 hónap telt el a nagyreményű kijelentés óta. Búcsúbuli jan 9.-én, aztán kérdések áradata aamire alergiás voltam. Nem baszhattak át, gondoltam minden áldott nap. Aztán szép lassan, velem együtt mindenki kezdett beletörődni hogy nem megyek sehova. Illetve én nem, csak gondoltam idő... Bele is szerettem a mostani életembe, a kertbe, az újra megismert, és az új barátaimba, lilibe, és az itthoni miliőbe. Már nem gondoltam minden nap arra hogy mi lesz máshol. A világon. Ma reggel(?) 10:54 perckor telefonhívásra keltem. Pesti szám. AZ a szám. "jó hírek, rossz hírek." Megyek Miamiba. De két nap múlva. Nem mondom hogy nem vagyok beszarva , mert bevagyok. A hajó neve Ruby Princess, az útirány a földgolyó. Feladatom ételt készíteni. Emlékszem amikor édeasnyám 2002-ben aztmondta, Majd ha szakács leszel, elmehetsz hajóra, és bejárod a világot. Ma ennek emlékeztetésével hívtam fel. Aztmondta akkor még oylan messze volt. De nem az volt messze. Hanem ez a három hónap volt sok. Mert jól éreztem magam. Most kezdtek el igazán hiányozni.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.